A 21. század felsőoktatási kihívásai egyre erősebben rámutatnak arra, hogy a digitális és transzverzális alapkészségek fejlesztése nem csupán technológiai, hanem pedagógiai, módszertani és társadalmi kérdés is. A fenntartható tanulás csak akkor valósulhat meg hatékonyan, ha a hallgatók rendelkeznek azokkal a kompetenciákkal, amelyek lehetővé teszik a kritikus és problémamegoldó gondolkodást, a digitális eszközök tudatos használatát, valamint a hatékony önálló munkát és együttműködést (Redecker, 2017; UNESCO, 2022). Ezek jelentősége a felsőoktatásban tanulók számára egyre nagyobb kulcsszerepet kap, a megfelelő tanulási utak bejárása, az előírt kreditelőrehaladás, a folyamatos motiváció biztosítása és a lemorzsolódás elkerülése miatt. A digitális készségek – mint például az információkeresés, kommunikáció, az adatértékelés, a digitális tartalom létrehozása és az online biztonság – mára alapvető tanulási eszközökké váltak. A felsőoktatási intézmények szerepe kulcsfontosságú abban, hogy ezek a készségek ne csupán technikai jellegű ismeretek szintjén jelenjenek meg, hanem kritikusan reflektált, társadalmilag felelős digitális műveltséggé fejlődjenek. Az Európai Bizottság által ajánlott és kidolgozott DigCompEdu keretrendszer (Redecker, 2017) és ennek hazai adaptációja (Forgó et al, 2017) is hangsúlyozza, hogy az oktatóknak és a tanulóknak egyaránt fejleszteniük kell digitális kompetenciáikat annak érdekében, hogy hatékonyan tudjanak működni a technológia által támogatott tanulási környezetekben. A kommunikációs készségek fejlesztése pedig hozzájárul a hallgatók érvelési technikáinak és vitakultúrájának fejlődéséhez, amelyek elengedhetetlenek a kritikai gondolkodás és az autonóm tanulás és a munkaerőpiaci igények szempontjából (Wingate, 2006; McGuire & McGuire, 2015). A kutatások arra is rámutatnak, hogy a digitális és kommunikációs készségek egymással szorosan összefonódnak a tanulási környezetek digitalizációja miatt. Az online tanulási platformok, a csoportmunka digitális terepei (pl. Microsoft Teams, Google Classroom), illetve a hibrid oktatási modellek olyan új kihívásokat teremtenek, amelyek komplex kommunikációs és technológiai kompetenciákat követelnek meg a hallgatóktól (Salmon, 2013). Az ilyen környezetekben való sikeres működés előfeltétele, hogy a felsőoktatási intézmények célzott programokkal, tantárgyi beágyazással és tanulástámogató szolgáltatásokkal fejlesszék ezeket a képességeket. Kutatásunk középpontjában az előzőekben tagolt alapkészségek vizsgálata állt a felsőoktatás bázisán tanuló első évfolyamos mérnökhallgatók körében. Vizsgálatunk célja, hogy megtudjuk, milyen mértékben járul hozzá egy első féléves alapkészségeket kialakító és fejlesztő tantárgy a hallgatók tanulási szemléletmódjának, attitűdjének, digitális kompetenciájának fejlesztéséhez, a korszerű digitális kommunikációs eszközök és rendszerek használatának kialakításához és az ehhez szükséges soft skillek fejlesztéséhez. Másfelől a mérnöki szemlélet kialakítása, a műszaki elméleti modellek megértése hogyan valósul meg, amelyeket később a munka világában is jól hasznosíthatnak a hallgatók. Kutatásunk keretében egy N=492 fős nappali tagozatos mérnökhallgató évfolyam jellemzőit mutatjuk be az általuk elkészített karrierterv és egyéni tanulási fejlesztési tervek eredményei alapján. Ezen kívül személyiségtesztek és tanulási stílus tesztek statisztikai eredményeire is rámutatunk. A kapott eredmények alapján az évfolyam 30,5%-a konvergens tanulási stílust, 45,5%-a vizuális tanulástechnikai jellemzőket mutatott. Ezek mellett a válaszadók 61%-a használja a mindennapokban, míg 67%-a a tanláshoz az MI-alapú eszközöket. A kutatás eredményei hozzájárulhat a felsőoktatásban tanuló hallgatói típusok beazonosításához, illetve a későbbiek folyamán az egyéni tanulási utak meghatározásához.

The challenges of higher education in the 21st century increasingly highlight that the development of digital and transversal basic skills is not only a technological issue, but also a pedagogical, methodological and social issue. Learning can only be achieved effectively if students have the competences that enable problem-solving thinking, the conscious use of digital tools, and effective independent work and collaboration (Redecker, 2017; UNESCO, 2022). These trainings are becoming increasingly key for students in higher education, due to the need to navigate appropriate learning paths, progress through required credits, ensure continuous motivation and avoid dropout. Digital skills – such as information search, communication, data evaluation, digital content creation and online security – have now become essential learning tools. The role of higher education institutions is crucial in ensuring that these skills are not only presented at the level of technical knowledge, but also develop into a critically reflective, socially responsible digital literacy. The DigCompEdu framework recommended and developed by the European Commission (Redecker, 2017) and its adaptation (Forgó et al, 2017) also ensure that both teachers and students can develop digital competence in order to function effectively in technology-supported learning processes. The development of skills also provides the communication necessary for the development of students' reasoning techniques and debate culture, which is essential for critical thinking and autonomous learning and labor market needs (Wingate, 2006; McGuire & McGuire, 2015). Research also shows that digital and communication skills are closely intertwined due to the digitalization of learning environments. Online learning platforms, digital spaces for teamwork (e.g. Microsoft Teams, Google Classroom), and hybrid educational models create new challenges that require complex communication and technological competencies from students (Salmon, 2013). A prerequisite for successful operation in such environments is that higher education institutions develop these capabilities with targeted programs, subject embedding, and learning support services. Our research focused on examining the basic skills outlined above among first-year engineering students studying at the higher education level. The aim of our study is to find out to what extent a first-semester course that develops and develops basic skills contributes to the development of students' learning approaches, attitudes, and digital competencies, to the use of modern digital communication tools and systems, and to the development of the necessary soft skills. Developing a different engineering perspective, understanding technical theoretical models, and how they are implemented can be useful to students later in the world of work. In the framework of our research, we present the characteristics of a full-time engineering student class of N=492 based on the results of the career plans and individual learning development plans they prepared. In addition, we also point out the statistical results of personality tests and learning style tests. Based on the yellow results, 30.5% of the class showed convergent learning style, 45.5% showed visual learning technology characteristics. In addition, 61% of the respondents use AI-based tools in everyday life, while 67% use them for learning. The results of the research are offered for identifying student types in higher education and for later determining individual learning paths.