Futrinka (Carabus Lin.) fajok élvefogó csapdázással történő vizsgálata
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Dolgozatomban a Magyarországon védett futrinka (Carabus Lin.) fajok konzervációbiológiai kutatási irányait mutatom be a populációbiológia, evolúciós genetika és az elterjedési terült vizsgálatával. Mindhárom kutatás közös jellemzője az élvefogó talajcsapdák használata, melyek gyakori ürítése lehetővé teszi a járulékosan fogott fajok és fölös mennyiségben gyűjtött egyedek szabadon engedését. Futrinka fajok populációbiológiai vizsgálata: Fogás-jelölés-visszafogás módszerével vizsgáltuk a C. scheidleri és a C. ulrichii populációkat egy kertvárosi parkban. Jelentős populációingadozást, alacsony diszperziós képességet és változó denzitást tapasztaltunk, valamint lehetséges kompetíciót a két faj között. Eredményeink azt mutatják, hogy ezek a fajok csak egy nagy kiterjedésű metapopulációs hálózatban képesek fennmaradni a vizsgált területen. Az élőhelyszigetek és zöldterületek fontos menedékhelyek a városi élőlények számára; eredményeink szerint a városi parkok meghatározó jelentőségűek a Carabus fajok megőrzésében. Genetikai vizsgálatok: A C. variolosus és a C. nodulosus taxonómiai rangja vitatott. A mitokondriális gének korábbi hibridizációs eseményeket valószínűsítenek, ami alfaji elkülönülésre utal. Az alábbi eredmények ellentmondanak ennek a hipotézisnek: (i) nem történt párosodási próbálkozás kísérletünkben a különböző taxonok között, (ii) jelentős különbségeket tapasztaltunk az ITS2 adatokban, és (iii) a hibridek magi szakaszaiban tapasztalt nagy genetikai távolság régebbi introgresszióra utalnak. A viszonylag egységes morfológia a közös ős vízi életmódhoz való alkalmazkodásának eredménye. A C. variolosus szerepel az EU élőhelyvédelmi irányelvében, és a C. nodulosus-t is be kell sorolni ebbe a jegyzékbe. A szegélyes futrinka elterjedése: A C. marginalis vizsgálata során 12 új lelőhelyet találtunk, és szélesebb elterjedését igazoltuk Fenyőfőtől északra, Bakonyalján, a Pannonhalmi-dombvidéken és a Kisalföldön. Két vizsgált akácosban is kimutattuk a fokozottan védett C. hungaricus egyedeit is. További 4 védett futrinkafajt is megtaláltunk ezekben az akácosokban. Eredményeink azt mutatják, hogy a nem őshonos akácosok kutatása a védett fajok tekintetében érdekes eredményekkel szolgálhat.
I present the conservation biology approaches to study protected species of Carabus Lin. in Hungary, which include population biology, evolutionary genetics, and the study of the distribution of a species. A key feature of all three studies is the use of live catch pitfall traps, which are emptied frequently to release bycatch and surplus specimens. Population biology of Carabus species: capture-mark-recapture method was used to study populations of C. scheidleri and C. ulrichii in a suburban park. We observed significant population fluctuations, low dispersal ability and variable densities, as well as possible competition between the two species. Our findings suggest that these species can maintain viable populations in a metapopulation network. Habitat islands and green spaces are important refugia for these species of urban living organisms, and our findings suggest that urban parks are vital for the conservation of the carnivore Carabus species. Genetic studies of C. variolosus and C. nodulosus. Mitochondrial genes sutructure suggest a likely history of hybridization events, suggesting subspecies separation. However, three findings contradict to this hypothesis: (i) there were no mating attempts between the different taxa in our experiment, (ii) we observed significant differences in ITS2 data, and (iii) the large genetic distances based on nuclear genes between hybrids suggest an earlier introgression. Distribution of the C. marginalis: During the survey of C. marginalis, 12 new localities were found and a wider distribution was confirmed north of Fenyőfő, in the Bakonyalja, the Pannonhalmi dombság and the Kisalföld. We also detected the endangered C. hungaricus in two black locust plantations besides 4 other protected Carabus species. These findings emphasize that black locust plantations could reveal surprising occurrence of protected species.