Erdélyi magyar irodalom 1940-44 között

Dátum
2009-03-09T14:07:15Z
Szerzők
Vallasek, Júlia-Réka
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Az 1940-44 közti korszak nagyjából "fehér foltnak" számít az (erdélyi) magyar irodalom történetében. Elsősorban azért, mert hosszú ideig a vizsgált kor politikai vonzatai sem Magyarországon, sem a Romániához tartozó Erdélyben nem tették lehetővé a téma kutatását, másodsorban pedig azért, mert kevés valóban jelentős irodalmi alkotás született ekkor. Az irodalomtörténeti kézikönyvek többnyire megelégedtek a háborús évek erdélyi irodalmának egy-egy rövid, felsorolásszerű bemutatásával, vagy a második világháború éveit is a két világháború közti erdélyi irodalom keretén belül tárgyalták, ami poétikai vonzatát tekintve helyes, de a korszak történelmi, politikai specifikumának mellőzése elfedi az ekkor született művek néhány sajátos vonását. Az értekezés, mintegy hiánypótlóként, az 1940–44 közötti korszak erdélyi magyar irodalmának monografikus körképét kívánja nyújtani. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés az akkor már két évtizede Romániához tartozó Erdély északi részét és a Székelyföldet (összesen mintegy 43 ezer négyzetkilométernyi területet) visszacsatolta Magyarországhoz. Az 1940-es dátum így a változást eufórikus örömmel fogadó erdélyi magyarság számára korszakhatárrá vált, a köztudatban olyan jelként értelmeződött, amely "legalább annyira össze is köti előttjét és utánját, mint amennyire szétválasztja azokat." (Kulcsár-Szabó Zoltán) A második bécsi döntés idejére az erdélyi magyarság már kiépítette a maga sajátos, új, kisebbségi helyzetéhez alkalmazkodó intézményrendszerét, s ezzel párhuzamosan kialakultak olyan új ideológiák is, amelyek az új helyzetben való tájékozódást lehetővé tették. Kevéssel a trianoni döntés után megerősödött a korábbi regionális törekvésekre alapozó transzszilvanizmus, amely az első években még hangsúlyozottan politikai irányultságú, a későbbiekben viszont az új fennhatóság alá került Erdélyben kialakuló irodalom egyik legerősebb irányzatának szellemi hátterévé lesz. A transzszilvanista kánon dominanciáját egyes (főleg baloldali) körök már a kezdetektől fogva, a román impérium alatt felnövő új nemzedék pedig a harmincas évek második felében többször is megkérdőjelezik. A transzszilvanizmus így megannyi változáson és újraértelmezésen esett át, de heterogén voltának köszönhetően 1940-ben még viszonylag erősen hatott. (Születésének politikai és társadalmi kontextusához hasonló körülmények között, a 70-es, 80-as évek során bizonyos elemei újra aktiválódtak, megindítva egy rekanonizációs folyamatot, amely csak az 1990-es években kérdőjeleződött meg radikálisan.) Az erdélyi magyar irodalom első két évtizedében létrejött egy olyan egészséges irodalmi légkör, amelyben a különböző elméletek, programok érvek és ellenérvek harcában szilárdultak kánonná. Az 1940-es politikai döntés hozta változások óhatatlanul egyfajta tükörbe nézésre kényszerítették a korszak alkotóit. Az új helyzetben a kisebbségi létformában kidolgozott ideológiák és az ezekhez kapcsolódó életművek is mérlegre kerültek. Az értekezés azt vizsgálja, milyen változásokat hozott a második bécsi döntés az erdélyi irodalmi életben, és az egyes alkotói pályákon. Mivel az ekkor alkotó szerzők túlnyomó többsége 1940 előtt jelentkezett, elengedhetetlen a két világháború közt született művek recepciójának illetve hatástörténetének vizsgálata. Ugyanakkor az értekezés figyelemmel kíséri a harmincas évek végén, negyvenes évek elején induló szerzők (Horváth István, Szabédi László, Asztalos István, Nagy István és mások) munkásságának alakulását a marxista irodalmi kánon megszilárdulása utáni időkben, vázlatosan áttekintve e szerzők második világháború utáni életművét is. Az 1940–44 közti évek irodalmárainak munkássága, az ekkor született alkotások esztétikai értékeinek elemzése tehát az azt megelőző, illetve az azt követő korszakokkal való összevetéseken keresztül rajzolódik ki. The period of 1940-44, including the second World War had mostly been neglected in scientific researches of the history of Hungarian literature in Transsylvania. On one hand, this was due to the fact, that during the communist era the historical and political characteristics of the issue could not been properly studied neither in Hungary nor in Romania. On the other hand this was not an artistically productive period of the Hungarian literature in Transsylvania, only a few works of real aesthetical value were conceived at that time. The dissertation offers a monographic description of the Hungarian literature in Transsylvania written between 1940-44. The 30'th of August, 1940 (the Second Vienna Award) marked the beginning of serious changes for the inhabitants of Transsylvania, as the Northern part of the region, ( about 43000 square kms.) was reattached to Hungary, while South-Transsylvania remained under Romanian rule. The political decision was received with excessive happiness by the Hungarian population of North- Transsylvania, and in the common knowledge the datum became the mark of a new era. Soon after signs of discontent begin to show themselves against the centralising efforts of the new rule. Many political and spiritual leaders of the age, (among them writers too) raised their voice for "special Transsylvanian interest", and traditional values of the region. They stated, that in the region a specific social configuration had developed with a unique form of self-government when a network of informal institutions and associations overtook the task of the missing state institutions. At 1940 the Hungarians of Transsylvania had already developed their own system of institutions fit for the minority situation, and in the meantime new ideas helping the spiritual orientation had also been developed. After the Treaty of Trianon emerged the concept of Transsylvanism, based mainly on formal regionalist aspirations. At first it was mainly a political ideology, but soon it turned to serve as ideological basis for a set of artistical creations. The dominance of the Transsylvanist canon had been attacked both by left-wing formations and by the members of the new generation emerging in the 1930-s but at 1940 still continued to be a powerful artistical trend. Due to the political changes the Hungarians of Transsylvania from the state of national minority became once more majority, and this influenced many authors of the age to reflect upon the new situation and reformulate certain aspects of the minority-ideology on which their work was based. The dissertation analyses the modifications caused by the Second Vienna Award in the Transsylvanian literary life in general and in the works of different authors of the age in particular. As the majority of authors writing during the Second World War started to publish their works before 1940, an account of the inter-war literary reception is essential.
Leírás
Kulcsszavak
Erdély magyar irodalom, Hungarian Literature in Transsylvania
Forrás