A múlt század második felében a Bolyaiak iránti érdeklődést Bolyai Jánosnak némileg megkésett, külföldi felfedezése indította el. Ez a figyelem irányította rá a vizsgálódásokat a Bolyaiak matematikai teljesítményének értékelésére, hagyatékuk feltárására és kutatására. A publikációk viszonylag nagy száma természetszerűleg erre helyezi a hangsúlyt Bolyai Farkas esetében is - torzóban maradt szépírói pályája folytán - indokoltan. Irodalmi tevékenységéről csak mellékesen, az életpálya különössége és a szerteágazó tehetség megnyilvánulásának illusztrálásaként emlékeztek meg. A drámákat és egy fordításkötetet közreadó Bolyai Farkast az irodalomtörténetírás számon tartotta, de irodalmi tevékenységének nem tulajdonítottak különösebb értéket, inkább csak a nagy matematikus iránti tisztelet hangján szóltak róla. Bolyai drámai kísérleteinek jelentősége csak az 1810-cs évek drámairodalmának a történeti feldolgozása során nyerte el méltó helyét, elsősorban Rohonyi Zoltán (Rohonyi 1975) és Nagy Imre (Nagy 1993) munkáival. Bolyai Farkas drámái - minden dramaturgiai hiányosságuk ellenére - fontos szerepet foglalnak el abban az alakulástörténetben, amely a magyar dráma kulturális szerepfelfogásának megcrősödését,és a magyar nyelvű irodalom hagyományrendjének kiteljesedését jelenti.