Záródolgozatomban a női labdarúgás hazai médiareprezentációjának 21. századi jellemzőit járom körül. Személyes tapasztalataimból kiindulva feltételeztem, hogy a nők futballjának magyarországi médiamegjelenítése jelentős hátrányban van a férfiakéval szemben. Az aránytalanság mértékét illetően körülbelül 80-20%-os megoszlásra számítottam a közvetített férfi és női mérkőzések számát tekintve. Ennek vizsgálatára szolgál egx, a televíziós sportközvetítésekre vonatkozó statisztikai elemzés. Kérdőíves kutatásom kapcsán előzetesen feltételeztem, hogy a női futball iránt érdeklődő hazai közönség leginkább a közösségi médiából tájékozódik, és elsősorban az algoritmus által „feldobott” hírekre, információkra kattint rá; leginkább a magyar vonatkozású híreket figyeli; szakágról alkotott véleményét jelentősen befolyásolják a botrányok, és érdeklődésének fontos részét képezik a női labdarúgókkal kapcsolatos bulvárhírek; rendszeresen néz élő közvetítéseket és azt leginkább a televízión keresztül teszi;véleménye szerint hosszú távon növelné a női labdarúgás hazai nézettségét, ha itthon több női mérkőzést közvetítenének. Először a vonatkozó szakirodalmak segítségével áttekintem a feminizmus női sportról megfogalmazott gondolatait és a női futball történetét annak érdekében, hogy világossá váljanak a napjainkban tapasztalható jelenségek, valamint a szakág felé irányuló sokszor igen sztereotip attitűd. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a nők labdarúgása – a fokozatos és érzékelhető javulás ellenére – több téren, így a médiareprezentációban is jelentős hátrányt szenved a férfi szakággal szemben. Az aránytalanságokat számadatokkal kívánom alátámasztani egy saját, a hazai élő televíziós közvetítésekre vonatkozó kvantitatív felmérés elemzésével. Ezzel összefüggésben pedig a Fodor (2019) által leírtak mentén górcső alá veszem a televízió sportközvetítésekre vonatkozó kritériumait, majd ezek alapján megvizsgálom a női futball médiaképességét. A sztereotip viszonyulás kialakulására jelentős hatással vannak a hagyományos sportsajtó, a napi- és hetilapok női sporthoz kapcsolt jelentései és az újságírók hozzá fűződő viszonya. Ezeket vetném össze a jelen helyzettel a kétezres években készült, ám még ma is releváns sportszociológiai kutatások eredményeit felhasználva. A hazai állapotokba pedig a Berkesi Judit televíziós műsorvezetővel készített szakértői interjúm nyújt betekintést. A korábbi női NB I-es labdarúgó válaszaira támaszkodom a magyar médiapiacon tapasztalható tendenciák kapcsán is. Végül kérdőíves kutatásom elemzésével zárom a dolgozatot, mely a hazai, női futballt követő közönség szakággal kapcsolatos médiafogyasztási szokásait vizsgálja.