Három, a crpA gént nem tartalmazó deléciós törzs és egy referencia törzs felhasználásával megvizsgáltuk, hogy a CrpA ATPáznak lehet-e szerepe a Zn2+ ionok szekréciójában. Eredményeink alapján mindhárom mutáns törzs lényegesen érzékenyebbnek bizonyult a ZnSO4 túladagolására, mint a referencia törzs. A Fe2+ helyett csak a Fe3+ ionok hatását tudtuk vizsgálni, azonban a mutáns és a referencia törzsek viselkedése nem tért el érdemben egymástól. Ez alapján a CrpA nem esszenciális a Fe3+ stressz kivédésében, ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy részt vegyen a Fe2+ ionok sejtekből való eltávolításában. Megvizsgáltuk a Fe3+ toleranciát menadion jelenlétében is, meglepő módon a Fe3+ és a menadion antifungális hatása között antagonizmust találtunk. Magas FeCl3 koncentráció mellett a vizsgált törzsek nem voltak képesek növekedni. Menadion hatására ez a teljes növekedés gátlás, az MSB koncentrációjával arányos módon, szignifikánsan csökkent. E jelenség leginkább azzal magyarázható, hogy a menadion által képzett szuperoxid hatékonyan károsítja a Fe-S klaszter fehérjéket és így fokozott Fe-S klaszter szintézishez vezet. Mivel a fenti különbség csak igen nagy Fe3+ koncentrációnál jelentkezett és önmagában a menadion nem okozott eltérést a törzsek növekedésében, feltételezhető, hogy a CrpA részt vehet a Fe2+ ionok eltávolításában is. Természetesen az sem zárható ki, hogy a nagy FeCl3 koncentráció felborítja a sejtek réz és/vagy cink homeosztázisát és a CrpA az „elszabadult” Cu2+ és/vagy Zn2+ ionok eltávolításával járul hozzá a stressz túléléséhez. Vizsgálataink alapján a CrpA ATPáz egy multifunkcionális fehérje, amely többféle fémion (Cu2+, Cd2+, Zn2+ és esetleg Fe2+) szekréciójában is részt vehet.