A roma lakosság, a korábbi asszimilációs törekvések után, a rendszerváltás idején a volt szocialista országok többségében hátrányos helyzetbe került. A gazdasági, társadalmi hátrányok kevéssé mérséklődtek az elmúlt évtizedek során. Napjainkban a romákkal kapcsolatos kérdések alapvetően emberi jogi, valamint oktatási területen jelennek meg. Utóbbi a társadalmi integrációban kap(na) jelentős szerepet. Ugyanakkor, ahogyan arra egy nemzetközi kutatás, az EDUMIGROM rámutatott, a felzárkóztatás politikai szándéka gyakran kisiklik a többségi társadalom érintett tagjainak ellenállása miatt (Szalai et al., 2010). A dolgozatban azt mutatjuk be, hogyan viszonyulnak a Debreceni Egyetemen tanuló leendő óvoda- és középiskolai pedagógusok és a roma gyerekekhez. Vannak-e előítéleteik velük szemben? Úgy gondolják, hogy a roma gyerekek bármilyen téren rosszabbak, mint a többségi társadalom tagjai? Tanulnak-e a képzésük során a roma kultúráról, sajátosságokról? És mindezek fényében tudják-e majd segíteni a roma gyerekek integrációját, a tanári munkájuk során? A dolgozathoz 2016 novemberében és decemberében négy fókuszcsoportos interjú készült, a Debreceni Egyetem összesen 22 hallgatójával. A megkérdezett hallgatók fele óvodapedagógusnak, a másik fele középiskolai pedagógusnak készül. Az interjúk öt témakörben készültek: 1. pedagógus akar-e lenni a hallgató, mennyire elkötelezett; 2. milyen számára az „álomiskola”, illetve az „álomóvoda”; 3. mit gondol a hallgató a romákról, beállítódásukról, viselkedésükről, különösen a roma gyermekekről; 4. mit tanult a képzés során a roma identitásalakulásról, kultúráról; 5. tud-e bármit a roma szakkollégiumok tevékenységéről. Az interjúkat átirata alapján tematikus elemzést készítettem. Az eredmények szerint a tanárképzésben részt vevő hallgatók úgy érzik, nincs sem elméleti, sem gyakorlati tudásuk a roma diákokról. Saját gyermekkori emlékeire hagyatkoznak, ezek alapján a roma gyerekeket problémásnak, nehezen taníthatónak gondolják. Az óvodapedagógus hallgatók ezzel szemben viszonylag árnyaltan, nem homogén csoportként látják a romákat, és a képzés gyakorlati része hozzájárult ahhoz, hogy kompetensnek érezzék magukat egy olyan óvodai csoportban is, ahová roma gyerekek járnak. Az elméleti felkészítést azonban ők sem érzik elégségesnek, és bizonytalanok abban, hogy a cigány szülőkkel mennyire tudnának jó kapcsolatot kialakítani.