Munkánk során a maleimid és furán származékok közti Diels-Alder reakció vizsgálatát és optimalizálását tűztük ki célul, valamint a keletkező DA addukt retro-Diels-Alder reakciójának a tanulmányozását. E célból egyrészt N-metoxikarbonil-furfurilamint, míg a másik esetben furán végcsoportokat tartalmazó polietilénglikol és 4,4’-metilén-difenil-diizocianát (PEG(200)-MDI-FA) építő elemekből álló poliuretánt reagáltattunk 1,1-(metilén-di-4,1-fenilén)biszmaleimiddal (BMI) a Diels-Alder addukt kialakítása céljából. Mindkét esetben vizsgáltuk az addukt képződését illetve felnyílását 1H-NMR spektroszkópia segítségével különböző hőfokokon és oldószerekben.