Szakdolgozatomban elsődleges célom a hazai börtöneink reintegrációs tevékenységeinek vizsgálata, valamint a kriminálandragógia, kriminálpedagógia és a reintegráció fogalmainak és történeti kialakulásának ismertetése szakirodalmi kutatás segítségével. Ezek mellett célom még a magyar büntetés végrehajtási szervezet történelmét röviden összefoglalni, és működését bemutatni egészen napjainkig. Mivel ezek nagyon fontos tevékenységek, amelyek csak megfelelő szabályozási rendszer mellett működhetnek hatékonyan, így a büntetés-végrehajtási intézetekre vonatkozó jogszabályi hátteret is elemzem, az intézményre és a börtönoktatás alanyaira, vagyis az elítéltekre vonatkozóan egyaránt. A témaválasztásomkor az érdekelt leginkább, hogy milyen lehetőségei vannak a magyar büntetés-végrehajtásnak arra, hogy segítsék az elítélt egyéneket felkészülni, illetve sikeresen visszailleszkedni a társadalomba, valamint, hogy mik azok a legfontosabb tényezők, amelyek ennek a folyamatnak a hatékonyságát biztosíthatják. Kutatásom eredményeképpen azt a választ kaptam, hogy az előbb említett tevékenység megvalósításához számtalan lehetőség áll rendelkezésre hazánkban, és sikeressége leginkább a munkáltatással és oktatással befolyásolható, de egyéb tényezők is fontos szerepet játszanak abban, hogy a fogvatartottak újra hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak.