A szakdolgozat céljaként az egész életen át tartó tanulás munkajogi viszonyokban, így különösen a munkaviszonyban állók számára történő biztosíthatóságának vizsgálata jelenik meg. A hipotézisben felvetettek szerint kettő lehetséges megoldás létezik ebben a körben, az első egy egyszerűbb, fizetett képzési szabadságot biztosító modell, a második pedig az ilyen irányú pótszabadság szabályainak egy diszpozitív mivolta, amelynek keretein belül a felek az egypilléres szabályozás rendelkezéseitől egyező akarattal eltérhetnek, és amely így egy ideiglenes munkaszerződés-módosítást eredményez a munkáltató és a munkavállaló által közösen meghatározott tartalommal. A hipotézis tesztelése a külföldi és korábbi magyar egész életen át tartó tanulást lehetővé tevő szabályozásnak valamint a releváns szakirodalomnak a kvalitatív módszerrel történő mélyreható elemzésével továbbá kettő kiemelt külföldi – Franciaországban és Finnországban megtalálható – modellrendszernek a komparatív vizsgálatával történik meg. A kutatás részeredményeként kiemelhető a fentiekben említett országok szabályozásának pillérekre történő bontása a tanulmányban egyedi módon felállított kritériumrendszer szerint, amely akár a későbbi szakirodalmi álláspontokban is használhatóvá, hivatkozhatóvá válhat. A szakdolgozatban foglalt kutatás végső eredménye azt mutatja, hogy a hipotézisben felvetett szabályozási modellek mindegyike integrálható lehet a magyar munkajogi rendelkezések közé. A kettő modell közül mindegyiknek kimutathatóak előnyei és hátrányai, az azonban megállapítható, hogy az egész életen át tartó tanulás biztosításának a lehető leggyorsabban meg kell jelennie a magyar munkajogban, a de lege ferenda javaslatok pedig a kutatás kiterjedtsége okán reális képet festenek a lehetséges megoldásokról.