Ezen dolgozat a kormeghatározás különböző módszereibe és lehetőségeibe nyújt betekintést, illetve azt mutatja be, hogy ezek milyen módon kapcsolódnak a fogszabályozás tárgyköréhez, és hogyan lehetnek segítségünkre a különböző diagnózisok felállításában és a fogászati eltérések kezelésében. A legelterjedtebb és legnépszerűbb korbecslési módszerek összegzésével egy átfogó kép alkotására törekszik a kormeghatározás lényegéről és a fogszabályozási gyakorlatban betöltött kiemelkedő jelentőségéről. A gyermek fejlődési állapotát általában a növekedés során bekövetkező fizikai eseményekhez viszonyítva értékelik, amelyek bár viszonylag állandó sorrendben következnek be, az életkor, amelyben elérik őket, jelentősen eltérhet a gyermekek között. Ebből kifolyólag, a fejlődési mutatókon alapuló kormeghatározás informatívabb, mint a kronológiai életkor, különösen a klinikai alkalmazás szempontjából. Bár a szkeletális kormeghatározást sokszor használják a fogszabályozási klinikai gyakorlatban, előfordul, hogy valamilyen bűncselekmény, vagy baleset körülményeinek kivizsgálása miatt van rá szükség. Az utóbbi években a jelentősen megemelkedett migrációs mozgások is indikálhatják a korbecslést, különösen akkor, ha az illető nem rendelkezik érvényes személyazonosító okmányokkal. A fogszabályozás és állcsont ortopédia mellett a korbecslésnek kiemelkedő szerep jut a gyermekgyógyászatban és az endokrinológiában is. Számos módszer áll rendelkezésünkre, amikor az egyén biológiai életkorát és a fejlettségének mértékét szeretnénk definiálni. A vizsgálatok jelentős része kétdimenziós röntgenfelvételeken alapszik, ide tartoznak a kézről, csigolyákról és a fogazatról készült felvételek. Azonban a technika fejlődésének hála, ma már lehetőség nyílik a modernebb, háromdimenziós képalkotó eljárásokkal is megbecsülni a fejlettségi szintet, ilyenek például a sphenooccipitalis synchondrosis és sutura palatina mediana CBCT felvételei. Végül, de nem utolsó sorban a manapság leginkább felkapott kutatási területnek számító testváladék elemzés lehet segítségünkre. A vérben, vizeletben, nyálban és sulcusfolyadékban megtalálható egyes hormonok, biomarkerek szintje szoros összefüggést mutat a növekedési periódussal. Nagyon fontos, hogy a kezelést megfelelően időzítsük, mert ez befolyásolja az elért eredményt és annak tartósságát. A megfelelő ismeretekkel rendelkezve növelhető a fogszabályozási és állcsont-ortopédiai kezelések sikeressége.