Napjaink vezető halálozási okaként a különböző típusú daganatos megbetegedések felelősek. Az elmúlt évtizedekhez viszonyítva a terápiában alkalmazott gyógyszerkészítmények jelentős fejlődésen estek át, bár a halálozási arány még manapság is igen magas. A legtöbb ilyen készítmény egyik gyakori hátránya, hogy nem csak a daganatos sejteket pusztítja, de az egészséges sejtekre, különösen a gyorsan osztódó sejtekre, mint például a vörös- és fehérvérsejtekre is káros hatással van. Ebből kifolyólag fontossá vált célzott terápiák és kemikáliák alkalmazása és fejlesztése. A szénhidrátok az élővilág elelengedhetetlen részét képezik, mivel sok biológiai folyamatot képesek szabályozni egyedi mintázatuknak köszönhetően, így a sejtek anyagcseréjére is hatással vannak. Mostanra számos tény világossá vált a rákutatás során, például az, hogy a daganatos sejtek anyagcseréje sokkal gyorsabb az egészséges sejtekénél. Ez potenciális beavatkozási lehetőséget nyújt az ilyen típusú megbetegedések kezelésében. A szénhidrátokról általánosságban elmondható, hogy alacsony vagy zéró toxicitással rendelkeznek az élő szervezetre, és tekintve az anyagcserében való szerepük miatt potenciális hatóanyagmolekulákká válhatnak. A szénhidrátokon belül is külön figyelmet érdemelnek az L-cukrok, melyek alapjában véve sokkal ritkábban fordulnak elő az élő szervezetben. Lebontó enzimek szűkében, ezek a monoszacharidok sokkal nagyobb stabilitást mutatnak D-sorozatbeli társaiknál, ami tovább növeli felhasználási lehetőségüket. Ritkaságukból kifolyólag a hozzáférhetőségük és előállításuk sokkal költségesebb, mint a D-cukroké, ezért fontossá vált hatékony szintézismódszerek kidolgozása az előállításukra. A DE-GYTK Gyógyszerészi Kémia Tanszékén jó pár éve foglalkoznak L-hexózok szintézisével, mely munkába volt szerencsém bekapcsolódni. Feladatom volt az L-gulóz szintézisének első pár lépését megvalósítani több tíz grammos tételben D-mannózból (C5 epimer) kiindulva. Habár a feladat sikerült, több probléma is fellépett a szintézis során. Az előállított vegyületet a jövőben oligoszacharidokba fogják beépíteni, és a megfelelő átalakításokat követően sejtnövekedésgátló vizsgálatokban felhasználni.