A magyar polgári jog szabályai között a technológiai fejlődés és európai uniós tagságunk révén helyet követeltek és kaptak az elektronikus környezetben létrejött szerződésekre vonatkozó rendelkezések. A jogszabályi elismertség és a hagyományos szerződésekkel azonos jogi minősítés alapján elmondható, hogy az elektronikus szerződéskötésnek jogi akadályai nincsenek, csupán a folyamat és a közeg specialitásaira figyelemmel találkozhatunk (indokolt) többletkövetelményekkel. A hazai szabályozás összképét tekintve megállapítható, hogy az „internet-szerződések” magánjog keretei közé történő elhelyezése és e szerződésekre vonatkozó szabályanyag mind európai, mind nemzetközi viszonylatban is modernnek mondható. Az e-szerződések megjelenése és elterjedésére a polgári jog sikerrel reagált, a jogalkotás szintjén megvalósult az elektronikus szerződéskötés egyenrangúként való elismerése a klasszikusnak tekinthető szerződéskötési formákkal. E komplex terület jogtechnikai kihívásait és a szabályozás felerősödését jól példázza az a tény is, hogy az hatályos Ptk. a szerződésekre vonatkozó általános szabályok között külön fejezetet biztosít az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályainak. Ezzel az e-szerződéseknek a polgári jog rendszerében elfoglalt helye már a Ptk., mint anyajog szintjén is rögzítésre került, a részletszabályokat továbbra is az egyéb törvények és rendeletek bontják ki, ezáltal a jogalkotó rugalmasabban képes a mindenkori rendelkezéseket az aktuális gyakorlathoz alakítani, arra figyelemmel, hogy az e-kereskedelem korunk legdinamikusabban fejlődő területe. A jogalkotó nincs könnyű helyzetben, hiszen a fejlődés napi szintű, a technológia és a gyakorlat mindig a jogszabályok előtt jár.