Afrika az emberiség bölcsője, itt fejlődött ki a majomember, abból pedig legközvetlenebb őseink, ők népesítették be szerteágazóan Földünk különböző területeit. A jelenkorban itt él a legtöbb, egymástól elszigetelten megtalálható népcsoport, jól érzékelteti ezt az élő afrikai nyelvek száma, amely a gyarmati időszakból hivatalos nyelvként fennmaradt európai nyelvek mellett eléri a háromezret. Túlzás lenne azt állítani, hogy ezek az emberi közösségek háborítatlanul élnének, változatlan körülmények között, mint amelyekhez évezredeken át megtanultak alkalmazkodni. Tény viszont, hogy a mai napig megőrizték egyedülálló kultúrájukat, bensőséges viszonyukat a természeti környezettel, és létük gazdasági alapjait jelentő, sajátos életmódjukat. Szakdolgozatom megírásakor azt az átfogó koncepciót tűztem ki célul, hogy a médiában előforduló, illetve a szakirodalomban is fellelhető, gyakori félreértésektől és túlzásoktól mentes Afrika-képet teremtsek meg. Történelmi tényekre és a gazdasági korlátokra is tekintettel egy olyan Afrika jövőképét kívántam felvázolni, amely nem a kilátástalanságról szól, hanem a megőrzött értékekre építve, de a fejlett világ összefogása mellett talál rá a helyes ösvényre, és legkésőbb a jelenlegi évszázadban kitör a fejlődés zsákutcájából.