Dolgozatomban vizsgálom a munkahelyi pszichoszociális tényezők hatását a személyes reziliencia tükrében, a munkahelyi rizikó és protektív faktorok összefüggéseit a munkavállalói erőforrásokkal, továbbá, hogy szervezeti szinten milyen tényezők jelentenek védelmet a munkahelyi stresszhatások ellen, és mennyiben modifikálja ezeket a hatásokat a munkavállaló személyes rezilienciája. A kutatás 18 éven felüli vizsgálati személyek körében történt, akik a kérdőív kitöltése időpontjában munkaviszonyban álltak. A minta nagysága 142 fő. A kutatási kérdések megválaszolására online kérdőíves felvételt alkalmaztam, a kérdőívcsomag 1 háttérkérdőívet és 2 standardizált önkitöltő kérdőívet tartalmazott (a Koppenhágai Kérdőív a Munkahelyi Pszichoszociális Tényezőkről II magyar verziója és a 10 itemes Reziliencia Kérdőív magyar változata). Dolgozatom legfontosabb kérdése az volt, hogy a reziliencia hogyan befolyásolja a munkahelyi pszichoszociális tényezőket, a munkavállalók személyes rezilienciája milyen összefüggésbe hozható a kockázati és a protektív faktorokkal. Erre irányuló vizsgálataimat olyan szakirodalmi adatokra alapoztam, amelyek szerint a személyes reziliencia mint erőforrás, a munkahelyi negatív hatásokat mérsékelni tudja. Feltételezéseim egy része ezen negatív hatásokat, például a munkahelyi követelményeket vagy a munka-család közötti konfliktust érintette, feltételezve, hogy a reziliencia magasabb szintje a negatív hatásokat csökkenti, egyúttal a munkavállalói egészségi állapot és jóllét megítélését pozitívan befolyásolja. Ezek közül a feltételezések közül nem sikerült igazolnom a reziliencia jelentőségét az olyan rizikófaktorok ellenében, mint a munkahelyi követelmények, a munkatempó, a munkahelyen megnyilvánuló érzelmi megterhelés, a szerepkonfliktus, valamint a munka és a családi élet között jelentkező feszültségek. Az a feltételezésem, miszerint a magasabb reziliencia értéket adók kevésbé érintettek/kitettek az egészséget negatívan befolyásoló alvászavar és kiégés tényezőinek, nem igazolódott. Szintén nem igazolódott az a hipotézisem, mely a munkahelyi társas támogatás és a reziliencia pozitív kapcsolatát feltételezte. Az a feltételezésem, melyben az egészségi állapot és a reziliencia általában véve pozitív kapcsolatot mutat, teljesült. Árnyalja a képet, hogy a magasabb rezilienciaszinttel rendelkezők egészségüket jobbnak értékelték: az önbecsült egészségi állapot különbözött a magas vagy alacsony rezilienciaszintű válaszadók között. Azt is feltételeztem, hogy a reziliencia védőfaktornak bizonyul a munkahelyi stresszhatásokkal szemben. A reziliencia és a stresszhatások kapcsolatára elmondható, hogy a vizsgálatomban a munkavállalók stressz értékelése a rezilienciától nem egészen független, ezt bizonyítja, hogy a stressz észlelése és reziliencia között gyenge negatív kapcsolat volt kimutatható, azonban a várt erős kapcsolatot nem sikerült igazolnom. Míg a negatív munkahelyi pszichoszociális faktorok vizsgálatánál nem volt bizonyítható a reziliencia szerepe, a védőfaktorok esetében - a munkahelyi elégedettség kivételével – lényeges különbség volt a magas és alacsony rezilienciával rendelkező munkavállalók között. Összefoglalva: A munkahelyi pszichoszociális rizikófaktorok esetében nem volt kimutatható a különbség a magas és alacsony rezilienciával bíró csoport között, a pozitív, protektív tényezők esetében azonban igen.