Jelen szakdolgozatom témája Emil Cioran (1911-1995) román-francia gondolkodó rapszodikus látás- és írásmódjának körül járása, a szerző francia nyelvű köteteinek nyomán, előtérbe helyezve A bomlás kézikönyve című – akár fő művének is tekinthető – munkáját. Célom az, hogy az általam megfogalmazott felvetés egy, a szokásostól eltérő értelmezését adja munkájának, valamint az egész ciorani életműnek, mely szerint a szerző munkássága nehezen illeszthető be a klasszikus értelemben vett filozófia diskurzusába: Cioran szerteágazó szövegkorpusza sokkal inkább egy sajátos művészetet rejt magában, amely nem a filozófiából, hanem annak ellentétéből, a mizozófiából ered.