Mind a médiában, mind a közvetlen környezetemben tapasztaltam, hogy egyre nő azoknak a roma tanulóknak a száma, akik valamilyen hátránnyal kezdik meg iskolai tanulmányaikat. Az egyébként is hátrányos helyzetből induló tanuló az iskolában rengeteget hiányzik, nincs sikerélménye, nem érdekli a tanulás, melynek egyenes következménye lesz, a lemorzsolódás. Ezek az iskolai hátrányok aztán egész életében elkísérik, s ebből az ördögi körből sohasem tud kilépni. Ennek a kialakult helyzetnek keresem az okait szakdolgozatomban, kiemelve azt, hogy egy ilyen halmozottan hátrányos helyzetű térségben működő iskolában egyáltalán elképzelhető-e a roma nemzetiséghez tartozó iskolás gyermekek integrációja. A szakirodalomban felsorolt többféle integrációt elősegítő módszer, eljárás, stb. közül kiemeltem azokat, amelyek Szamosszeg község körülményeire adaptálhatók. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül sem a többségi társadalom, sem a roma nemzetiséghez tartozók sajátos szociokulturális adottságait. Sokat számít az is, hogy az adott nemzetiségi közösség akar-e integrálódni, s aktív résztvevője ezeknek a célkitűzéseknek, avagy csak passzívan tűri az állam erőfeszítéseit. Megállapításom szerint a Szamosszeg községben élő roma nemzetiséghez tartozók akarnak integrálódni, s ennek érdekében hajlandók „áldozatokat is hozni”.