A disszociáció kutatásának az utóbbi évtizedben jelentős figyelmet szenteltek, különösen azon a klinikai területen, ahol a trauma-eredetű disszociáció megértésével és terápiás lehetőségeivel foglalkoznak.Van der Hart és munkatársai elméletükben megfogalmazzák, hogy a disszociatív tünetek típusait illetően megkülönböztethetünk pszichoform (például amnézia vagy elidegenedés) és szomatoform (például bénulás vagy anesztézia) disszociatív tüneteket. Felhívják a figyelmet arra, hogy a szomatoform disszociatív tünetek sok éven át elkerülték a szakemberek figyelmét, illetve azok a szakirodalomban sem kaptak megfelelő hangsúlyt (van der Hart, Nijenhuis, Steele és Brown, 2004). A szomatoform disszociáció elhanyagolt státusza akadályozhatja azonban, hogy a betegek megfelelő kezelésben részesüljenek, mivel a szomatoform disszociáció tüneteit sok esetben sorolják a konverziós vagy szomatizációs zavarokhoz. A félrediagnosztizálás következtében a disszociáció és annak traumatikus háttere rejtve maradhat a szakemberek előtt, ami azonban súlyos következményekkel járhat. A disszociatív zavarok diagnosztizálásban és kezelésében elengedhetetlen a disszociáció széleskörű ismerete (Kuritárné, Molnár és Nagy, 2018), azonban a disszociáció, különösen a szomatoform disszociáció mérése korlátozott, hiszen magyar nyelven jelenleg nem érhető el egyetlen olyan mérőeszköz sem, amely képes lenne a szomatoform disszociáció mérésére.Diplomaunkám fő célja a külföldön már használatban lévő Szomatoform Disszociáció Kérdőív (SDQ-20) adaptálásának elindítása hazánkban, ezáltal Magyarországon is elérhetővé válna az első olyan diagnosztikus eszköz, amely alkalmas a szomatoform disszociáció mérésére. Mindezek mellett a szomatoform és pszichoform disszociáció gyakoriságát szeretnénk megvizsgálni pszichiátriai betegek körében, illetve kapcsolatukat a gyermekkori ártalmas élményekkel és az érzelemszabályozási nehézségekkel.