Bizonyítás a büntetőeljárásban

Abstract

A büntetőeljárást hagyományosan két szakaszra szokás felosztani: előkészítő és tárgyalási szakaszra. Ebből a szempontból tehát a büntetőeljárásban központi szerepet tölt be a tárgyalási szakasz, amelyet szükségszerűen megelőz egy nyomozási, vagy vizsgálati előkészítő szakasz. A hatályos büntetőeljárási törvény, azonban az eljárás három fő szakaszát különíti el: nyomozás, vádemelés és bírósági szakasz. Az első szakaszban folyik a bűncselekmény felderítés, és a bizonyítékok beszerzése. E szakasz eljárási cselekményeit, mint például kihallgatások, szemlék, adatgyűjtés, a nyomozó hatóság végzi az ügyész felügyelete, sőt sokszor irányítás alatt. Ennél a résznél kapcsolódik be a bizonyítás intézménye. A bizonyítás szó hallatán legtöbben, laikusként a bírósági tárgyaláson lezajlott eseményekre gondolnak, pedig a helyzet közel sem ennyire egyszerű. Ahhoz, hogy egy büntetőügy elérjen a bírósági szakaszhoz elkerülhetetlen, hogy egy meglehetősen sokrétű és a terhelt bűnösségének kiderítésére irányuló cselekmények összekapcsolódó sorozata tárja fel az ügy szempontjából relevanciával bíró összes körülményt. A büntetőeljárás keretében folytatott bizonyítás tehát tartalmilag nem más, mint az igazság megállapítására irányuló megismerés. Ahhoz, hogy az egész bizonyítási eljárást megértsük, szükséges a különböző fogalmak megismerése, ezek egymástól való elhatárolása, valamint az egész bizonyítási struktúra áttekintése. Dolgozatomban a bizonyítás rendszerét vettem górcső alá, részletesen kitérve az egyes bizonyítási eszközökre, illetve eljárásokra. Vizsgálataim során találkoztam olyan, a bizonyítási rendszerhez kapcsolódó, számomra eddig idegen fogalmakkal, melyek megismerése még inkább hozzásegített a témában való elmélyülésben.