A mérési eredmények a valóságot tükrözik? – Kihívások a szívelégtelenség biomarker kutatásában…
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Napjainkban a szívelégtelen betegek gyógyszeres kezelésében sikeresen alkalmazzák a neprilizin-gátló sacubitrilt angiotenzin II receptor antagonistával kombinálva, mely jól mutatja a neprilizin (NEP) kiemelt szerepét a kardiovaszkuláris megbetegedések patogenezisében. A sacubitril a NEP enzim gátlása révén jelentősen csökkenti a kardiovaszkuláris okokból bekövetkező hospitalizációk számát és a halálozást. Fontos azonban megjegyezni, hogy jelentős egyedi különbségek mutatkoznak a gyógyszeres kezelés hatékonyságában és a terápiára adott válasz tekintetében, melynek hátterében álló mechanizmusok feltárása volt jelen kutatásunk célja. A szérum NEP koncentrációját kereskedelmi forgalomban kapható ELISA kittel, a szérum NEP aktivitását végpontos fluoreszcens esszével határoztuk meg. A NEP gént Sanger szekvenálással, a feltárt genetikai eltéréseket restrikciós fragment hosszúság polimorfizmus (RFLP) vizsgálattal elemeztük. A kardiovaszkuláris betegek szérum NEP koncentrációja jelentős interindividuális eltéréseket mutatott (középérték: 35,41 pg/mL [min: 0,38 pg/mL; max: 10765 pg/mL; n= 75), melynek hátterében genetikai polimorfizmust sejtettünk. A legmagasabb NEP koncentrációjú egyén (NEP= 10765 pg/mL) NEP génjének szekvenálásával a 23. exon chr3:155180618 pozíciójában, az irodalomban már rs701109 számon ismert szöveti NEP koncentrációt növelő mutációt azonosítottunk. Ennek a meglétét több beteg esetében is vizsgáltuk, azonban a mutáció hiánya mellett is mértünk magas szérum NEP koncentrációt. A NEP koncentráció és aktivitás közötti összefüggés vizsgálata felvetette egy endogén NEP inhibitor jelenlétét a szérumban. A négyszeresére hígított szérum több, mint 60%-kal csökkentette a rekombináns NEP aktivitását. A két leggyakoribb szérum fehérje (IgG, albumin) mintából történő eltávolítása nem növelte meg a szérum endogén NEP aktivitását, viszont megszüntette a rekombináns NEP-re kifejtett gátlóhatását. Az IgG nem befolyásolta, míg az albumin 15,03 g/L IC50 értékkel jelentősen csökkentette a rekombináns NEP aktivitását. Az albumin a szérum NEP endogén inhibitora, mely a NEP aktivitásának csökkentésén túl befolyásolhatja az ELISA alapú NEP koncentrációmérések eredményeit. Mindez új színben tünteti fel - az általunk is használt módszerekkel meghatározott - eddig leközölt tanulmányok megállapításait. Következésképpen a NEP élettani szabályozása és a NEP inhibitorok hatásmechanizmusa számos meglepetést tartogat az elkövetkező időkre.