Későbbiekben már Egyiptomban és Görögországban is elkezdik termeszteni a szőlőt, Egyiptomban megjelenik az alacsony tőkés művelés a lugas mellett is, amit a metszés és a metszőkés felfedezése segített elő. A föníciaiak révén jutott el a bor és a szőlő kultúrája a görögökhöz, Észak-Afrikáig majd Közép-Afrikáig egészen a Gibraltár szorosig. Ezzel egyidőben kelet fele is terjed a szőlő Közép-Ázsián 4 keresztül Kelet-Ázsia oázisaiban, ahol elkezdtek újfajta szőlők (csemege és mazsola) kialakulni. Későbbiekben a görög gyarmatosítók viszik Dél- és Közép-Itáliába a szőlő és bor kultúráját, Északkelet-Itáliába az etruszkok, Északnyugat-Itáliába a ligurok vitték a szőlőtermesztést. Ebben az időszakban jelenik meg a görög mitológiában a bor szerepe, mint Dionüszosz kedvenc itala. A görögök terjesztették el Európa nagy részén a szőlőt mert amikor a perzsák elől menekültek különböző kolóniákat alapítottak Galliában, Közép- és KeletEurópában. A római birodalom terjesztette még tovább a szőlő és a borfogyasztás kultúráját, majd a népvándorlás hanyatlásnak indította a szőlőtermesztést.A középkorban kezd el fellendülni a szőlő és borfogyasztás, meg különböző szőlőtermesztési technológiák kezdenek kialakulni ebben a korban. A filoxérai vészig folyamatos fejlődés jellemezte a szőlő- és bortermelést. A filoxéra vész nagy pusztítást okozott az európai szőlőtermesztésben, emiatt kezdték el kifejleszteni az oltvány készítés technológiáját meg ekkor kerültek termesztésbe az úgynevezett direkt termő szőlők (Izabella, Noha, Otelló stb.).