When researching the reasons for criminal behaviour, literature almost unequivocally emphasises the responsibility and role of the family, where as the number of studies analysing the functioning of families of inmates in closed institutions (reform schools, special children’s homes) is relatively low. The present pilot research (with the purpose of preparing a wider one) tries to fill this gap. Using semi-structured interviews, we attempted to explore the inmates’ family background, what methods were used during their upbringing, what they thought about the family and its role and importance in one’s life. Harassment had occurred in juvenile delinquents’ families in various forms: it had physical and emotional manifestations, and therefore its impact on the affected person’s personality is extremely complex. These young people did not/do not have a safe background, and thus they were more easily influenced to choose the wrong way; they did not have a real childhood, never had the experience of common games or hiking, and never felt an atmosphere of trust, love and security. It was apparent that in these young people’s families very little attention was paid to each family member’s personal sensitivity or opinion, and emotional ties were either missing or were strongly distorted. In such a family environment, the young people were unable to solve the crises of adolescence which are parts of normal development, the family did not ensure support in coping with the tension, and they were left alone with solving their problems. Consequently, it is not surprising that they had great difficulties in telling what the family meant to them and what ideas they had about their future family.

A bűnelkövetés okainak vizsgálata során szinte mindegyik szakirodalom kiemeli a család felelősségét, szerepét, ugyanakkor a zárt intézeti (javítóintézeti, speciális gyermekotthoni) neveltek családjainak működését elemző kutatások száma viszonylag szűk. Ezt a hiátust kívánta pótolni jelenlegi pilotszerű (nagyobb vizsgálódást előkészítő) kutatásunk. Kutatásunk során arra vállalkoztunk, hogy félig strukturált interjúk segítségével feltárjuk azt, hogy az intézeti neveltek családi hátterét mi jellemzi, milyen módszerekkel nevelték őket, mit gondolnak a családról, a család szerepéről és jelentőségéről az ember életében. A fiatalkorú bűnelkövetők családjában a zaklatás nem egyetlen formában jelent meg: fizikai és érzelmi formát öltött, az érintett személyiségre gyakorolt hatása minden értelemben összetett. Ezek a fiatalok nem rendelkeztek/ rendelkeznek biztos háttérrel, így sokkal jobban befolyásolhatók voltak rossz irányba; nem volt igazán gyermekkoruk, nem élték át a közös játék, a kirándulás élményét, nem szembesültek a bizalmat, szeretetet, biztonságot sugalló légkörrel. Jól látható volt, hogy a fiatalok családjában kevés figyelmet fordítottak az egyes családtagok egyéni érzékenységére, véleményére, az érzelmi kötelékek hiányoztak, vagy pedig erősen eltorzultak. Egy ilyen családi közegben a fiatalok a normális fejlődéssel járó serdülőkori krízisek megoldására sem voltak képesek, a feszültségek leküzdésében nem biztosított társas támaszt a család, magukra maradtak problémáik megoldásában. Ebből kiindulva nem meglepő, hogy igen nehezen tudták megfogalmazni, hogy számukra mit is jelent a család és milyen képük van jövőbeli családjukról.