Az erkölcsi nevelés lehetőségei mesével a tanulásban akadályozottak körében

Abstract

Háttér: Napjainkban egyre kevesebbet olvasnak a gyerekek meséket, inkább digitalizált tartalmakat néznek, és a szülőknek is egyre kevesebb idejük van a meseolvasásra. Régen szájhagyomány útján terjedtek a mesék, és ezen keresztül ismerkedett meg a felnövekvő nemzedék bizonyos élethelyzetekkel, a történetek útmutatást adtak és közvetítették a társadalom által elfogadott erkölcsi normákat, társadalmi szabályokat. Napjainkban ez a típusú mesélés nincsen. Így az iskolára is több teher hárul, mint másodlagos szocializációs színtérre, így több feladata van a társadalmi normák, erkölcsi szabályok elsajátításában. Szakdolgozati kérdőíves kutatásomban a tanulásban akadályozott gyerekek erkölcsi nevelésében a mese szerepét vizsgáltam. A kutatásom azt elemezte, hogy a pedagógusok mennyire tartják fontosnak mesét a tanulásban akadályozott tanulók körében, mint az erkölcsi nevelés lehetséges eszközét. A kutatás rákérdez pedagógusoknál arra is, hogy milyen korosztályú tanulásban akadályozott tanulók esetében találják hatékonyabbnak a mesét a szociális kompetencia, ezen belül az erkölcsi kompetencia fejlesztéséhez, és ehhez milyen meséket alkalmaznak. A szakdolgozat kitér a mese feldolgozásának lehetséges módszereire, a módszerek fontosságára, hatékonyságára és alkalmazásának gyakoriságára is.