A depresszió súlyos társadalmi, egészségügyi és családi terheket okoz világszerte, ezért rendkívül fontos minél hatékonyabb kezelése, melyben a farmakoterápiás eljárások vezető szerepet töltenek be. Hátterében évtizedekig a monoamin neurotranszmisszió zavarát feltételezték: az ún. monoamin hipotézis alapján került kifejlesztésre a ma alkalmazott antidepresszívumok többsége is. Azonban ezen gyógyszerek korlátozott hatékonysága és kifejtett hatásuk látenciája miatt új neurobiológiai megközelítés vált szükségessé. Ezért jelentett nagy áttörést az a felfedezés, melynek során a szubanesztetikus dózisban alkalmazott ketamin rapid és fenntartott antidepresszáns hatásait figyelték meg. Ennek köszönhetően a glutamát központú neuroplaszticitás elmélet került a kutatások középpontjába. Ezen belül is kiemelt fontosságú a ketamin enantiomerjeinek és metabolitjainak a vizsgálata – ez új, rapidan ható, hatékonyabb antidepresszívumok kifejlesztéséhez vezethet. Feltételezések szerint hasonló elven működhetnek a szerotoninerg pszichedelikumok is, így ezekben jelentős kiaknázatlan terápiás potenciál rejlik.