Vizsgálatom célja az volt, hogy összefüggést találjak a pannongyík(Ablepharus kitaibelii fitzingeri MERTENS 1952) előfordulása és a növényzet összetétele között az Aggteleki-karszton. A pannongyík az egyik legritkább, fokozottan védett hüllőfajunk. A fajról rendelkezésre álló információink eléggé szegényesek. Ennek oka – a ritkaság mellett – a gyík apró termete,rejtőzködő életmódja, korlátozott megfigyelhetősége. Megfigyelésem szerint a pannongyík az olyan, meredek, déli, délnyugati kitettségű lejtőket kedveli, amelyeken a csomós növekedésű füvek jelentős borítást érnek el. Ez vált a kutatás hipotézisévé. Vizsgálataimat az Aggteleki Nemzeti Park területén kijelölt 20 mintanégyzet növényzetén végeztem. A 20 mintanégyzet felében fordult elő a pannongyík (6 recens és 4 archív adat). A másik 10 mintanégyzet kijelölése a terepi tapasztalatok és az Aggteleki Nemzeti Park vegetációtérképe alapján történt. Olyan helyszíneken jelöltem ki a mintanégyzeteket, ahonnan pannongyík adat nem állt rendelkezésre, de az élőhely vélhetően alkalmas lenne a pannongyík számára. A cönológiai felvételeket statisztikai módszerekkel elemeztem: Bray-Curtis-indexet, Sorensen-indexet számítottam. A számított indexekből klaszter-analízissel csoportokat képeztem. A Bray-Curtis analízis szerinti elemzéssel három fő csoport és több alcsoport vált el, mindegyik főcsoportban szerepelt pannongyík előfordulás. A csoportok elemzése feltárta, hogy a pannongyík zömében azokon az élőhelyeken fordult elő, ahol a korábbi tájhasználat(legeltetés) lehetővé tette a nyílt sziklagyep-zárt sziklagyep-lejtősztyep-bokorerdő szukcesszió megtorpanását, illetve a legeltetett állatok taposásával akár visszafordulását. A legeltetés felhagyásával ez a szukcesszió ismét megindulhatott. Jelenleg ezek a területek még sok sziklagyep tulajdonsággal rendelkeznek, ám záródásuk előrehaladott (60-70%).A Sorensen-index klaszter-analízise is három csoportot alkotott, de ebben az esetben a pannongyík előfordulások 80 %-a egy csoportba került. A cönoszisztematikai elemzés kimutatta, hogy az Aggteleki-karszton a pannongyík olyan déli,délnyugati kitettségő, meredek lejtőkön létrejött lejtősztyepeken vagy bokorerdő- lejtősztyeprét élőhelykomplexumokban fordul elő, ahol a növényzetben jelentős túlsúllyal, 70-75 %-os borítással vannak jelen a szubkontinentális száraz gyepek (Festucetalia valesiacae) képviselői, ugyanakkor alacsony a mezofil magasfüvű rétek és kaszálók (Molinio-Arrhenatheretea) növényeinek aránya. A szubmediterrán és szubkontinentális xerotherm erdők (Qurcetea pubescentis) fajainak borítása nem éri el a 10 %-ot, míg a sziklagyepek növényei az élő helyeken még magasabb – 5-10 %-os – borításban megtalálhatók. A vizsgálat kimutatta, hogy a cönoszisztematikai összetétel mellett a pannongyík számára fontos a csomós növekedésű egyszikűek (Carex, Festuca, Stipa spp.) kiterjedt párnáinak jelenléte. A pannongyík recens előfordulási adatai olyan élőhelyekről származnak, ahol ezek a növények legalább 35 %-os borítást érnek el.