Mint a víziközmű ágazatban dolgozó gépészmérnök napi szinten foglalkozok a cég gépészeti berendezéseinek javíttatásával, felújításával, illetve a teljesen elhasználódott eszközök helyett új eszközök beszervezésével. Munkám során szembesülök vele, hogy mennyire elhasználódottak az ágazat eszközei, újak beszerzésére, illetve felújításokra egyre kevesebb a felhasználható pénzügyi források nagysága. Elgondolkodtató, hogy miért is van ez így. Korábban a víz és csatornadíjak úgy kerültek megállapításra, hogy a szolgáltatással kapcsolatosan felmerülő közvetlen és általános költségek mellett a díjakba beépítésre került egy amortizációs hányad, ami az elhasználódott eszközök pótlását volt hivatott finanszírozni, illetve ezeken felül tartalmazott még egy 6-8% körüli tisztes nyereséghányadot is, amit fejlesztésekre is fel lehetett használni. A rezsi törvény következtében viszont 2012-ben egy 10 %-os csökkentést követően befagyasztásra kerültek a víz és csatornadíjak, mind a lakosság, mind pedig a közületi fogyasztók esetében. A rezsicsökkentés vonatkozott a villamosenergia és földgáz szolgáltató társaságokra is, csak azzal a különbséggel, hogy náluk ezt a gazdasági társaságok felé azt nem kellett érvényesíteni, hanem piaci árat tudtak alkalmazni a villamosenergia és fölgáz szolgáltatás esetén, sőt a közelmúltban volt egy törvényi engedmény, hogy meghatározott mennyiség felett a lakosság felé is lehet piaci árat számlázni. A vízműtársaságok 2024. végéig a 2012-es rezsicsökkentett befagyasztott árakat voltak kénytelenek alkalmazni mind a lakossági mind a közületi fogyasztók esetében. Ezek a díjak már a működési költségek fedezetére sem nyújtanak fedezetet, nemhogy még pótlási hányadot tartalmaznának. A folyamatosan csökkenő pótlási források következtében az eszközök műszaki állapota folyamatosan romlik, egyes helyeken már a szolgáltatás ellehetetlenülésével is számolni kell. Bár a közületi vízdíjak 2024. január 1-től országosan egységesítve megemelésre került a közületi fogyasztókra vonatkozóan, de az így keletkező árbevétel többlet elvonásra is került a kevésbé hatékonyan működő vízmű társaságok számára. A probléma megoldása a piaci díjak bevezetése lenne nem csak a közületi, hanem a lakossági fogyasztók esetében is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a rezsicsökkentést meg kellene szűntetni. Az egészséges ivóvíz ellátás egy olyan szolgáltatás, amit minden lakos felé biztosítani kell a fogyasztó által megtéríthető áron. De figyelemmel kellene lenni arra is, hogy ez folyamatosan veszteség termelése mellett nem teljesíthető, ezt a veszteséget valakinek finanszírozni kell. A piaci árak kialakításánál szükséges meghatározni azt az összeget, ami egy pótlási alapot képez a közmű rekonstrukciók elvégzéséhez. Ennek eszköze a víziközművek vagyonértékelése, melyek során megállapítható, hogy a közművek jelenleg milyen értékkel rendelkeznek, mekkora lehet még a hátralévő élettartamuk, mikorra kell megképződni az amortizációból annak a forrásnak, amikor a felújításuk esedékessé válik. Diplomamunkámban a vagyonértékelés általános bemutatásán kívül, mint gépészmérnök kitértem a vagyonértékelés során figyelembe vett műszaki kritériumokra, bemutatva munkahelyem eszközeinek fizikai állapotát, és mint leendő műszaki menedzser pedig a vagyonértékelés gazdasági hatásait mutattam be előbb vállalati szinten, majd kivetítve azt nemzetgazdasági szintre.