Az indolamin-2,3-dioxigenáz-1 (IDO1) enzim farmakogenomikai vizsgálata humán tumorokban

dc.contributor.advisorSzékvölgyi, Lóránt
dc.contributor.advisordeptGyógyszerésztudományi Kar
dc.contributor.authorHornyák, Anna
dc.contributor.departmentDE--Általános Orvostudományi Kar
dc.date.accessioned2024-08-03T09:01:22Z
dc.date.available2024-08-03T09:01:22Z
dc.date.created2024
dc.description.abstractAz indolamin-2,3-dioxigenáz-1 (IDO1) enzim a triptofán (Trp) lebontás első, sebességmeghatározó lépését katalizálja. A magas IDO1 szintnek, illetve a Trp metabolitok megnövekedett szintjének immunmoduláló és immunszuppresszív hatása van. Stimulálja a tumorsejtek sejtciklusát és elősegíti a tumor elrejtőzését az immunrendszer elől. Számos klinikai vizsgálatot indítottak IDO1 inhibitorokkal többféle tumortípusban. Kutatásunk célja, hogy kiderítsük közvetlen hatást gyakorol-e az IDO1 expressziója a túlélésre különböző tumortípusokban, illetve ezen összefüggést vizsgálva mely típusokban várható klinikai haszon az IDO1 inhibitorok használata esetén. Tumorgenomikai adatbázisokban végzett metaanalíziseinkből kiderült, hogy a TCGA 33 tumortípusa közül 18-ban figyelhető meg az IDO1 szignifikáns túlexpressziója normál szövethez képest. Kaplan-Meier túlélési görbék alapján az IDO1-et expresszáló tumortípusokat három csoportba sorolhatjuk a túlélés és a magas IDO1 génexpresszió közti összefüggés alapján. Az első csoportba a magas IDO1-expresszióhoz társuló rossz prognózisú, a másodikba a jó prognózisú, a harmadik csoportba pedig az IDO1-expresszió és túlélés közt összefüggést nem mutató tumortípusok kerültek. In vitro kísérleteinkben az IDO1 hatását közvetlenül teszteltük a tumorsejtekben. Az első csoportba tartozó uveális melanoma sejtvonalat (MEL-202) és a második csoportba tartozó emlőrák sejtvonalat (MCF-7) IDO1-et kódoló plazmiddal transzfektáltuk, majd fluoreszcens enzimaktivitás méréssel meghatároztuk az IDO1 aktivitását. Az IDO1-et túlexpresszáló (IDO+) és nem-expresszáló (kontroll) sejteken életképesség assay-ekben határoztuk meg az osztódási rátát. Azt vártuk, hogy az első csoportba tartozó tumorban (MEL-202) az IDO1-túlexpresszáló sejtek életképessége nagyobb a kontrollhoz képest, míg a második csoportban (MCF-7) ez fordítva van. Eredményeink alapján mind a MEL-202, mind a MCF-7 tumorsejteknél alacsonyabb életképességet mértünk IDO1-túlexpresszió esetén. Tehát a jó prognózisú csoportban (MCF-7) teljesült a hipotézisünk, a rossz prognózisú csoportban (MEL-202) viszont nem sikerült validálni a predikciónkat, amelynek egyik oka az immunrendszer moduláló hatása lehet in vivo körülmények között. Eredményeinket alapul véve az IDO1 inhibitorok használata vagy nem-használata feltétlenül mérlegelendő mindhárom csoportba tartozó tumortípusokban.
dc.description.courseáltalános orvos
dc.description.courseactnappali
dc.description.courselangmagyar
dc.description.degreeegységes, osztatlan
dc.format.extent39
dc.identifier.urihttps://hdl.handle.net/2437/378809
dc.language.isohu
dc.rights.accessHozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében.
dc.subjectIDO1
dc.subjecttumor
dc.subjecttumor immunoediting
dc.subjectimmune checkpoints
dc.subjecttúlélés analízis
dc.subject.dspaceOrvostudomány::Élettan
dc.subject.dspaceOrvostudomány
dc.titleAz indolamin-2,3-dioxigenáz-1 (IDO1) enzim farmakogenomikai vizsgálata humán tumorokban
Fájlok
Eredeti köteg (ORIGINAL bundle)
Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
Nincs kép
Név:
diplomamunka
Méret:
1.27 MB
Formátum:
Adobe Portable Document Format
Leírás:
diplomamunka
Engedélyek köteg
Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
Nincs kép
Név:
license.txt
Méret:
2.35 KB
Formátum:
Item-specific license agreed upon to submission
Leírás: