A membranosus szeptum hossza, illetve a végleges pacemaker igény közötti kapcsolat vizsgálata a Debreceni Egyetem Kardiológiai Klinikáján transzkatéteres aortabillentyű beültetésen átesett betegekben
Absztrakt
A degeneratív aorta billentyű sztenózis igen gyakori kórkép, főleg az idősebb korosztályt tekintve. A kórkép kuratív megoldása mindenképp a billentyűcsere, melyet korábban csak a nyitott szívműtét biztosított. 2002 óta viszont egy új- kezdetben a magas műtéti kockázattal rendelkező betegek számára kifejlesztett- terápiás alternatíva is megjelent, a transzkatéteres aortabillentyű implantáció, azaz a TAVI. A beavatkozás kedvező mortalitási mutatói az indikációs kör bővülését eredményezte a fiatalabb betegpopuláció felé. Ezen betegekben igen fontos tényező az esetlegesen szükségessé váló permanens pacemaker (PM) beültetés. Célunk volt a DE KK Kardiológiai Klinikán 2020. 06. 01. és 2021. 06. 30.-a között TAVI-n átesett betegek vizsgálata a PM beültetés függvényében külön figyelmet fordítva a membranosus szeptum hossz és implantációs mélység meghatározására. Vizsgált betegpopulációnk esetében szignifikáns összefüggés mutatkozik a permanens pacemaker igény és a membranosus szeptum hossz között, míg a TAVI során behelyezett billentyű implantációs mélysége nincsen nyilvánvaló befolyással az ingerületvezetéssel kapcsolatos szövődményekre.