A gazdasági élet legfőbb szereplői a vállaltok, a rájuk vonatkozó jogszabályok éppen ezért rendkívül fontosak egy ország, vagy egy közösség gazdasági teljesítőképessége szempontjából. Az Európai Közösség létrehozásakor alapvető cél volt az egységes piac kialakítása, melyben a társaságok honosságuktól függetlenül mindenütt egyenlő feltételek mellett folytathatják tevékenységüket, ezért hamar világossá vált, hogy szükséges a nemzeti társasági jogi szabályok közelítése, harmonizálása. A dolgozat célja, hogy bemutassa, hol tart ebben a pillanatban az egységesítés, milyen törekvések valósultak meg, illetve, hogy milyen problémákkal kell szembenézniük a közösségi jogalkotóknak.

A társasági jog harmonizációjának legfontosabb eszközei az irányelvek, melyeknek közös jellemzőjük, hogy közvetlen hatállyal nem bírnak, a belső jogrendszerekbe történő beemelésük a tagállami jogalkotók feladata. Az implementáció során, csak a direktívák célkitűzéseire kell tekintettel lenni, azok konkrét megvalósítása már nemzeti feladat. A dolgozat a már elfogadott és érvényben lévő társasági jogi irányelveket foglalja össze, a teljesség igénye nélkül, hiszen a vállatok életében nem csak ezek játszanak jelentős szerepet. (Lényegesek még többek között a számviteli előírások, vagy a felszámolásra vonatkozó szabályok.) Bemutatásra kerülnek a már elért eredmények, illetve a harmonizáció egyes hiányosságai.

Az európai országok társasági jogi szabályai jelentős különbségeket mutatnak, ennek ellenére az alapvető jellemzőik közösek. A német, a francia, és az angol jogrendszerek azok melyek nagy hatással voltak a közösség sok államának jogalkotására, ezek vázlatos áttekintése, társasági formáik rövid leírása megkönnyíti a harmonizáció nehézségeinek megértését.

Az belső normák megváltoztatása nem az egyetlen mód a társasági jog egységesítésére. Olyan társasági formák létrehozása, melyek nem a nemzeti jogrendszerek termékei, melyeket maga a Közösség hoz létre, szintén megoldást jelenthetnek. A rendeletek által szabályozott közösségi jogon alapuló társasági formák könnyen elfogadhatóak és elismerhetőek minden tagállam számara, hiszen a rájuk vonatkozó előírások egységesek, és a belső jogrendszert nem változtatják meg. A dolgozat utolsó tartalmi egysége ezekkel foglalkozik.