A glioblasztomát (GBM) az egyik leggyakoribb és legagresszívebb primer agydaganatként tartják számon a felnőtt populáció körében. Multimodális kezelése magába foglalja a műtéti-, sugár- és gyógyszeres terápiát. Azonban ennek ellenére a betegek átlagos túlélési ideje igen csekély, körülbelül 15 hónap, és csak az esetek 4-5%-ban éri el az 5 évet. A betegségről elérhető tanulmányok alapján különböző molekuláris tényezők hozhatók összefüggésbe a túlélési idővel, mint például a miRNS-ek, melyek deregulációja több mRNS transzlációját is befolyásolhatja, ezáltal élettani funkciók megváltozását, például daganatok kialakulását eredményezve. Munkánk során célul tűztük ki totál RNS izolálását, valamint Új Generációs RNS Szekvenálását és bioinformatikai elemzését 6 rövid, illetve 6 hosszú túlélésű GBM-ás beteg és 6 kontrollként szolgáló, alacsony grádusú beteg peritumorális agyszövet mintáinak. További célunk volt a szekvenálás eredményének validálása RT-qPCR módszerrel. Célunk azon miRNS-ek azonosítása volt, melyek szignifikánsan túl-, vagy alulreprezentáltak a kezelésre jól reagáló GBM-ás betegekben a rövid túlélési időt mutató esetekhez képest. A szövetmintákból történő totál RNS izolálása miRNeasy Mini Kit-tel történt, az Új Generációs RNS Szekvenálás pedig az UD Genomed közreműködésével Illumina készüléken valósult meg. A szekvenálás eredményének kiértékelését ANOVA programmal végeztük. A validálásra szánt, izolált miRNS-ek cDNS átírása miRCURY LNA RT Kit-tel, az ezt követő RT-qPCR reakció pedig a miRCURY LNA SYBR Green PCR Kit-tel történt. Az informatikai elemzés során Mann-Whitney U teszttel szűrtük a validálás során szignifikáns eltérést mutató miRNS-eket. A szekvenálási adatok bioinformatikai elemzése során 4 miRNS (miR-495-3p, miR-216a-5p, miR-187-3p és a miR-424-5p) került kiválasztásra, melyek szignifikáns deregulációt mutattak a kezelésre jól reagáló GBM-ás betegek mintáiban a rövid túlélési idejű betegektől származó mintákhoz képest. A validálással ezen miRNS-ek közül a miR-216a-5p esetében sikerült megerősítenünk a szekvenálással kapott eredményeket. Konklúzióként elmondható, hogy a miRNS-ek deregulációja és ennek detektálása GBM esetében prognosztikai értékű lehet, melynek segítségével a jelenlegi standard terápiára nagy valószínűséggel nem kellően reagáló, rossz prognózisú betegek kiszűrhetők és így számukra a jövőben kiegészítő onkoterápia indikációja megfontolható. A kutatást az EKÖP-24-2-DE-446 kódszámú egyetemi kutatói ösztöndíj pályázat támogatta.