Bevezetés: A dohányzás mind a mai napig az egész társadalmunkat érintő problémaként jelenik meg. Az egészségkárosító hatása mellett, a nemzetgazdasági károk egyik fő okozója. A serdülőköri dohányzás komoly dilemmát okoz hazánkban, hiszen a magyarországi adatok alapján a 16 éves serdülők 55%-a már kipróbálta a dohányzást. Ezért is nagyon fontos a megfelelő környezet, a gyermekek támogatása életük e szakaszán, hiszen ebben a korban dől el főként, hogy rendelkeznek-e majd a később felnőttkorban, valamilyen egészségüket károsító rizikómagatartással. Cél: A kutatásom célja az volt, hogy átfogó képet kapjak a serdülőkorúak dohányzási szokásairól. A szakdolgozatomban a Baktalórántházán tanuló középiskolás diákok dohányzásmagatartását vizsgáltam, különböző iskolatípusokban (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola) járó 9 és 11. évfolyamos tanulók megkérdezésével. A vizsgálatom eszköze kérdőív volt, mely 37 kérdésből állt. Eredmények: A megkérdezettek dohányzási életprevalenciájának átlaga: 61,9%, és 30,5%-uk napi rendszerességgel dohányzik. A gimnáziumi iskolatípusba járó tanulók dohányzás életprevalenciája 65,4%, szakiskola iskolatípusba járóké 66,7%, a megkérdezett szakközépiskolásoké 51,6%. A tanulók 26,7%-a az első szál cigarettát átlagosan 14,5 évesen szívta el az első cigaretta elszívását többségük esetében (41,7%) a barátok kezdeményezték. A megkérdezett gimnáziumi képzésben tanulók 19,2%-a, szakmunkásképzőben tanulók 33,3%-a és a szakközépiskolások 12,9%-a tekinti magát rendszeres dohányosnak az önbevalláson alapuló, szubjektív vélemény alapján. A 2013. évi Nemzetközi Ifjúsági Dohányzás Felmérés (továbbiakban: GYTS) eredményeit (13– 15 évesek 21%-a alkalmi, 10%-a pedig naponta dohányzik) figyelembe véve nagyon magas arányúnak mondhatóak a saját kutatásom eredményei. A szülők egészségtudatosságának megjelenése, melyben egészségfejlesztő és nevelő módszerekkel tájékoztatni tudnák a gyermeküket a dohányzás ártalmairól a rászokás elősegítése érdekében nem mutatkozott meggyőző eredmény. Az elvégzett regresszió analízis azt mutatta, hogy a dohányzás gyakoriságának emelkedésével az életkor csökkenése figyelhető meg (p= 0,012; coef.: -0,58; SD: 0,22; MT: -1,04- 0,13) az elemzett anyai és apai iskolai végzettség, a nem, valamint az iskolai képzés típusa nem volt statisztikailag bizonyítható.

Következtetés: Az eredmények azt mutatják, hogy a kutatásban résztvevő különböző képzési típusokba járó diákok esetében a szülői hatás a rizikómagatartások elkerülése érdekében elégtelenek. Mindezek mellett a korai időszakban megjelenő dohányzás életprevalencia magas aránya miatt hamarabb kialakul a rendszeres dohányossá válás, mely felértékeli a szakemberek felelősségét az egészségfejlesztés területén. Hiszen annak érdekében, hogy a későbbi felnőtt korban a dohányzás következtében kialakuló népegészségügyi jelentőségű betegségek elkerülhetőek, csökkenthetőek és megelőzhetőek legyenek társadalmi szinten szükséges felelősségteljes döntéseket hozni.