Szülői nevelési stílusok és pszichológiai jóllét kapcsolata a fiatal felnőtteknél: kortárskapcsolatok hatása, valamint megküzdési stratégiák és reziliencia közvetítő szerepe
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A fiatal felnőttkor kiemelt jelentőségű fejlődési életszakasz, amelyet az identitásalakítás, a fokozott autonómiaigény, valamint az életút bizonytalanságai jellemeznek. Jelen dolgozat célja annak vizsgálata, hogy a szülői nevelési stílusok miként járulnak hozzá a fiatal felnőttek pszichológiai jóllétéhez és az élettel való elégedettségéhez. A dolgozat középpontjában továbbá az a kérdés áll, hogy e kapcsolat milyen mechanizmusokon keresztül érvényesül, különös tekintettel a reziliencia és a megküzdési stratégiák mediáló szerepére, valamint a kortárskapcsolatok minőségének moderáló hatására. A vizsgálat kvantitatív módszertannal készült, kérdőíves adatfelvétel alapján. Az eredmények azt mutatják, hogy az autoritatív nevelési stílus szignifikáns pozitív kapcsolatban áll a pszichológiai jólléttel és az élettel való elégedettséggel, míg az autoriter stílus szignifikáns negatív összefüggést mutat ezekkel a mutatókkal. A mediációs vizsgálatok azt mutatták, hogy a reziliencia és az adaptív megküzdési stratégiák közvetítő szerepet töltenek be a szülői nevelési stílusok és a jólléti mutatók közötti kapcsolatban. Az autoritatív nevelési stílus esetében mindkét mediátor szerepe kimutatható volt, míg az autoriter stílus esetében elsősorban az adaptív megküzdés révén jelent meg közvetett hatás. A moderációs elemzések eredményei szerint a kortárskapcsolatok minősége nem általánosan módosította a szülői nevelési stílusok és a jólléti mutatók közötti kapcsolatot, azonban az autoriter nevelési stílus és az élettel való elégedettség kapcsolatában szignifikáns moderáló hatás volt megfigyelhető - a jobb minőségű kortárskapcsolatok csökkentették az autoriter nevelési stílus negatív hatását az élettel való elégedettségre. A dolgozat hozzájárul a fiatal felnőttek pszichológiai működésének mélyebb megértéséhez, valamint rámutat a családi és társas tényezők szerepére a jóllét alakulásában.