ELTÉRŐ FEJLŐDÉSI ÜTEMET MUTATÓ NAGYCSOPORTOS ÓVODÁSOK FELMÉRÉSI ÉRTÉKEINEK ELOSZLÁSA

Abstract

Az elmúlt két évtizedben egy erős negatív tendencia figyelhető meg az óvodás korú gyermekek képességeinek alakulásában. Az iskolaérettség kritériumainak egyre kevesebb gyermek felel meg hatéves korára. Azok a gyermekek, akiknél magas az idegrendszeri éretlenség szintje, még el sem kezdik az iskolát, de már lemaradásban vannak. Olyan mértékű a részképességek fejlődési deficitje, hogy már óvodás kor végén előre vetíthetők bizonyos tanulási nehézségek. Ez a nagymértékű lemaradás ugyan behozható, de mind a szülő, mind a pedagógus részéről extra erőfeszítéseket igényel.   Kutatásunkkal arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az óvodás korú gyermekek évről évre romló iskolaérettségi teljesítménye minden részképességre kiterjed-e, vagy megállapíthatók kiemelten negatív tendenciát mutató területek?   A gyermekek idegrendszeri érettségének ellenőrzésére a motoros- és szenzomotoros funkciók mérése a legkézenfekvőbb eszköz. 58, eltérő fejlődési ütemet mutató nagycsoportos óvodás (6 ± 1 év) Komplex Mozgásterápia (KULCSÁR, 2012) tesztjével felvett mérési eredményei alapján vizsgáltuk a leginkább fejlesztésre szoruló, a tanulási nehézségek előfordulását legerősebben előrevetítő képességek értékeit a vizsgált mintában.   Az érzékszervi- és szenzomotoros funkciók (18 teszt) csoportban az 58 vizsgált gyermek közül 40-nél szorul fejlesztésre a gestalt látás. Az elemi mozgások (12 teszt) vizsgálatánál az 58 gyermekből 39-nél mutatkozott fejlesztendő területként a külső talpélen járás. A testérzékelés (6 teszt) vizsgált területei között az egyensúlyérzék és a keresztsémák értékei lettek a legmagasabbak 31 ponttal. A finommotorika és kézhasználat (3 teszt) területének sajátossága, hogy minden vizsgálati szegmens 30 pont feletti értéket kapott.