Hallássérültek helyzete a felnőttoktatás- és képzés, valamint a munkaerő-piac szempontjából Magyarországon

Abstract

A kutatásom központi témája a hallássérülés, mint a fogyatékosságok egyik ismert típusa köré épül, emellett pedig azokra a személyekre, akik érintettek a témában, ebben az esetben a siketekre és a nagyothallókra. Sokan feltételezik azt, hogy egy fogyatékossággal élő személy igyekszik a háttérben élni mindennapjait ebben az alapvetően hallás vezérelte világban, azonban ezt a tévhitet igyekszem ezúttal még inkább megcáfolni. A kutatásom során a célom az volt, hogy feltárjam az érintettek véleményét, tapasztalatait és javaslatait a felnőttkori tanulás, valamint a munkaerő-piac kapcsán. A dolgozatom során mindemellett kitérek a hallássérülés általános tudnivalóira, illetve a felnőttkori tanulás és munkaerő-piac hallássérültekre vonatkozó szegmenseire és lehetőségeire. A célcsoportom minden, Magyarországon jogilag felnőtt korú személyt felölel, aki hallássérültként éli mindennapjait, őket pedig a két legfőbb egyesület, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) és a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete (MACIE) révén igyekeztem minél nagyobb számban felkeresni. A célom eléréséhez a kvantitatív, tehát kérdőíves megoldást választottam, melyet az előbb említett egyesületek, illetve számos más egyéb érintett intézmény/személy részére elektronikus formában juttattam el. A kutatásom hipotézise egyfelől az, hogy a hallássérültek fiatalkori motiválatlanságuk vagy információhiányuk okán nem vennének részt felnőttoktatásban- és/vagy képzésben, másfelől pedig, hogy az érintettekkel szemben legtöbb esetben előítéletek születnek a munkahelyükön függetlenül attól, hogy fizikai vagy szellemi munkát végeznek. A kapott adatok alapján míg az előbbi hipotézisem nagyobb részben megcáfolásra, úgy az utóbbi megerősítésére került.