A szakdolgozat az atipikus foglalkoztatási formák elterjedésében rejlő lehetőségeket, alkalmazásuk során felmerülő tipikus problémákat, a vonatkozó európai uniós irányelvek, ILO egyezmények, valamint a hazai szabályozás bemutatásán keresztül igyekszik feltárni. A dolgozat 4 nagyobb logikai egységből épül fel. Az első részben a téma aktualitását emelem ki elsősorban. A témát napjainkban rendkívül nagy érdekődés kíséri. Mivel a fejlett országok munkaerőpiacai az utóbbi évtizedekben jelentős átalakuláson mentek keresztül, az ún. tradicionális munkaviszonyok, a munkahelyek állandósága egyre inkább háttérbe szorul, s ezzel párhuzamosan megjelenő jelenségként az atipikus foglalkoztatási formák kerülnek előtérbe. Az atipikus foglalkoztatási formák viszonylag gyors terjedése a munkajogi szakirodalomban is számos visszhangot kapott. Egységes nézet alapján a munkaviszonyok tipikus-atipikus jellege alapján tesznek különbséget. A fejlődés gyorsaságát jelzi, hogy eredetileg a határozott időtartamra és a részmunkaidőre létesített munkajogviszonyokat, ma már a távmunkát, munkaerő-kölcsönzést is e rugalmas foglalkoztatási formákhoz sorolják. A második rész az atipikus foglalkoztatási formák kialakulásának rövid történetét, és a szabályozásukra vonatkozó specialitásokat tartalmazza általános jelleggel. A foglalkoztatás alternatív formái Nyugat Európában már az 1960-as évek végén, a ’70-es évek elején megjelentek. A nem konvencionális foglalkoztatási formák elsősorban azokat a munkáltatói törekvéseket hivatottak tükrözni, amelyek jobban igazodnak a piaci igényekhez, olcsóbbak, rugalmasabbak. A gyakorlati életben való alkalmazásukat illetően egyaránt találkozhatunk mellettük ellenük szóló érvekkel is. A munkavállalók azért részesítik előnyben ezeket az alternatív foglalkoztatási formákat, mert rugalmas időbeosztással, a munkavégzésben nagyobb önállósággal jár. A munkáltatók elsősorban azért preferálják ezeket a foglalkoztatási formákat, mert a dinamikusan változó piaci igényekhez sokkal gyorsabban tudnak alkalmazkodni, költségeket tudnak megtakarítani, valamint a versenyképességüket fokozzák.

A harmadik rész a dolgozat gerincét, lényegi részét alkotja. Ebben koncentráltan és egy helyen jelenik meg az Európai Unióban megszületett egyes atipikus foglalkoztatási formákra vonatkozó szabályozás vázlatos ismertetése, a következő sorrendben: a részmunkaidős foglalkoztatás, a határozott idejű foglalkoztatás, az otthoni munka, a távmunka, az önfoglalkoztatás és a munkaerő-kölcsönzés jogintézménye. Ezt követően a magyar jogi szabályozás tükrében kísérlem meg tartalmilag ismertetni az atipikus foglalkoztatás tárgyában meglévő jogszabályokat. Majd az elméleti joganyag leírását követően az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazásának problémáit tárom fel, melyek a gyakorlati életben a leginkább előfordulnak. (gondolok itt különösen a színlelt szerződések problémájára, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértésére, az egyenlő bánásmód követelményének be nem tartására, valamint a munkáltatói és a munkavállalói érdekek összehangolásának hiányára)

Az utolsó, 4. részben összegző gondolatoknak van helye, amelyben kifejtem, hogy az atipikus foglalkoztatási formákra a XXI. században milyen nagy figyelmet kell/ene szentelni, mert nemcsak a rugalmasság, hanem a munkanélküliség csökkentésében betöltött szerepük sem elhanyagolandó előnyöket tartogat a munkavállalók és a munkáltatók számára.