A COVID-19 világjárvány jelentős hatást gyakorolt az egészségügyi ellátórendszerek működésére, ezen belül az antibiotikum-felhasználásra és az antibiotikum-rezisztencia alakulására. Jelen vizsgálat célja a Debreceni Egyetem Nagyerdei Campus intenzív osztályos betegeitől származó mikrobiológiai minták (n = 27 308) elemzése volt, a 2018–2023 közötti időszak három szakaszra bontásával: COVID előtti (2018–2019), alatti (2020–2021) és utáni (2022–2023) időszak. A kutatás fókuszában a leggyakoribb Gram-negatív és Gram-pozitív kórokozók antibiotikum-rezisztenciájának időbeli változása, valamint az osztálytípusok és mintafajták közötti trendek összehasonlítása állt. A Gram-negatív kórokozók aránya 113%-kal nőtt a pandémia utáni időszakban, míg a Gram-pozitív esetek 84%-kal emelkedtek. A 0–17 éves korosztályban a Gram-negatív esetek száma több mint háromszorosára nőtt (359 → 1251). Kiemelkedő emelkedést regisztráltak a sebészeti intenzív osztályokon, ahol a Gram-negatív minták száma 1835-ről 3267-re nőtt, ami vélhetően az elhalasztott műtétek pótlásával magyarázható. A COVID-időszakban megjelent COVID-specifikus intenzív osztályokon nagyszámú pozitív mintát (287 Gram-negatív és 322 Gram-pozitív) észleltek, majd ezek a struktúrák a járvány lecsengésével háttérbe szorultak. A vizsgált kórokozók közül az Acinetobacter baumannii, a Klebsiella pneumoniae és az Escherichia coli mutatták a legnagyobb rezisztencianövekedést, különösen légúti és véráram-mintákban. Az A. baumannii esetében a véráram-mintákban 84-ről 151-re nőtt a rezisztens esetek száma, míg a K. pneumoniae a sebészeti mintákban 36-ról 228-ra ugrott. A széles spektrumú antibiotikumok – mint a piperacillin+tazobactam, ceftazidime és ciprofloxacin – esetében szignifikáns rezisztencianövekedés volt tapasztalható, különösen a COVID-időszakban. Ugyanakkor a Staphylococcus aureus oxacillin-rezisztenciája 31%-ról 24%-ra csökkent, ami pozitív irányú változást jelez. A posztpandémiás időszakban a kombinációs terápiák (pl. trimethoprim+sulfamethoxazole) gyakoribb alkalmazása is hozzájárulhatott a rezisztencia alakulásához. A meropenem és imipenem rezisztencia esetszámai szintén emelkedtek (pl. imipenem: +1040 eset), ami összhangban áll a globális karbapenem-rezisztencia trendekkel. Az intenzív antibiotikum-használat, a fertőzéskontroll hiányosságai, a PCR-alapú diagnosztika elterjedése, valamint az idős betegek arányának növekedése mind hozzájárulhattak az AMR trendekhez. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a COVID-19 időszaka nemcsak rövid távú hatással volt az antibiotikum-rezisztenciára, hanem a pandémia utáni időszakban is tartósan magas rezisztenciaértékekkel kell számolni, különösen a Gram-negatív kórokozók esetében. Az adatok alátámasztják a célzottabb antibiotikum-protokollok, a rezisztencia-monitoring fejlesztése és az antimikrobiális stewardship programok erősítésének szükségességét.