A tévedés, mint büntethetőségi akadály
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A büntető általános részi tanok egyik központi elemét képezi a felelősségre vonás akadályainak rendszerezése, hisz bármely különös részi bűncselekmény megvalósulását, avagy az elkövető felelősségének későbbi megállapítását meghiúsíthatja egy efféle körülmény fennforgása. A szakdolgozat célja ezen akadályrendszer egy meghatározó elemének, a tévedés jogintézményének bemutatása a magyar szabályozás és a kapcsolódó jogalkalmazói gyakorlat tükrében. A kutatás a XIX.-XXI. század büntetőjogi szakirodalmára (Bernolák, Angyal, Földvári, Wiener, Békés és még sokan mások), valamint a büntetőbírósági határozatok, elvi döntések közzétett anyagára támaszkodva igyekszik ismertetni a tévedés hazai szabályozásának történetét az 1795. évi - latin nyelvű - büntetőkódex-tervezettől egészen napjainkig, figyelmet szentelve mindemellett a közeljövőben hatályba lépő új Büntető Törvénykönyv rendelkezéseinek, és a megújuló szabályozáshoz fűzött reményeknek is. A szakdolgozat a tévedésnek a büntethetőségi akadályok hatályos rendszerében elfoglalt helyét is vizsgálja, összehasonlítva a büntetőjog-tudomány mai jeles képviselői által felállított rendszerezési lehetőségeket. A továbbiakban pedig, aszerint, hogy a valóság mely vonatkozása tükröződik hibásan az elkövető tudatában (Földvári), a ténybeli, társadalomra veszélyességben és jogban való tévedés elmélyültebb - fiktív példákkal, avagy megtörtént jogesetekkel (bírósági határozatok) szemléltetett - vizsgálatára kerül sor, minden esetben arra helyezve a hangsúlyt, hogy az elkövetőnek a bűncselekmény valamely tényezőjére vonatkozó eltévelyedése lényeges vagy lényegtelen körülménynek fog-e minősülni a büntetőjogi felelősség megállapítása során. A tévedés fennforgása ennek megfelelően korlátozhatja a szándék terjedelmét, kizárhatja a szándékosságot (így gondatlan bűnösség állapítható meg), de adott esetben felmentő ítélettel is járhat. Az ítélkező bíróra hárul azonban feladat, hogy az egyedi esetben érvényesítse a törvényi rendelkezéseket, és az elkövetővel szemben a jogszabályok által lehetővé tett legigazságosabb döntést hozza meg.