Kutatásunk során a lágyrészmobilizációs technikák hatását vizsgáltuk a nyaki gerincre és fájdalomra középiskolások körében. Következtetéseinket a mobilizációs csoport és a kontroll csoport kérdőíves és fizikális vizsgálatának eredményeiből és azok összehasonlításából vontuk le. Vizsgálatunk első részét kérdőíves felmérés adta, mellyel a diákok általános állapotának felmérését, a kezelés kontraindikációinak kiszűrését céloztuk meg. Ezt követően teljes fizikális vizsgálat következett. Ebből kiemelendő fontosságú volt a nyaki gerinc aktív mozgásterjedelmének vizsgálata, a fájdalom értékelése VAS skálával és a speciális tesztek. A kezelés hatékonyságát támasztotta alá a nyaki gerinc aktív mozgásterjedelmének eredményei. A mobilizációs csoport esetén (n=15) az aktív nyaki flexió mértéke az utómérés során szignifikánsan javult a kezdeti értékekhez képest (p<0,05). A második utómérés során az értékek szignifikáns növekedése volt kimutatható (p<0,05), ami a kezelés hiányának tudható be. Az aktív nyaki lateralflexió esetén az utómérés eredményei a kezdeti állapothoz képest szignifikánsan csökkentek (p<0,05), a második utómérés eredményei az előző mérés eredményeihez viszonyítva szignifikáns növekedést mutattak, ami a terápia hiányának köszönhető. Az aktív nyaki rotáció utómérés eredményei és a második utómérés eredményei között találtunk szignifikáns csökkenést (p<0,05). Kontroll csoport esetében, akik kezelést nem kaptak, az első és a második mérés eredményeinek összehasonlítása során az extensió mértéke növekedett szignifikánsan, ami a nyaki extensor izomcsoport zsugorodásának köszönhető véleményünk szerint. A mobilizációs (n=15) és kontroll csoport (n=15) utómérésének eredményeinek összehasonlítása során az aktív nyaki flexió és lateralflexió mértékének esetében is szignifikáns javulás volt kimutatható a mobilizációs csoport javára (p<0,05). Speciális tesztek utóméréseinek eredményeinek összehasonlítása során nem találtunk szignifikáns eltérést a mobilizációs és kontroll csoport eredményei között. Fájdalom értékelés során kimutatható volt, hogy a mobilizációs és a kontroll csoport mozgásprogram utáni eredményei esetén szignifikáns javulást tapasztaltunk azon résztvevők eredményei között, akik nem jeleztek tarkótáji és nyak- váll fájdalmat (p<0,05). A felmérés végeztével arra a következtetésre jutottunk, hogy az ülő életmód káros hatásai már középiskolás korban észrevehetőek és a lágyrészmobilizációs technikák alkalmazásával csökkenthető a tarkótáji és nyak-váll fájdalom, valamint javítható a nyaki gerinc aktív mozgásterjedelme.