A pszichológiai jóllét kezelése kritikus fontosságú az általános egészség szempontjából, és bizonyos populációk olyan egyedi kihívásokkal szembesülhetnek, melyek hozzájárulnak a megnövekedett distressz szinthez. Ennek hatékony felmérése elengedhetetlen az egészségügyi ellátás optimalizálásához és a célzott beavatkozások kidolgozásához, mivel a kezeletlen pszichológiai problémák súlyosbíthatják a meglévő fizikális és mentális egészségügyi állapotot, csökkentheti a betegek adherens magatartását és növelheti a kezelés hatásosságát, kezelési időt és egészségügyi költségeket. Tanulmányomban egy budapesti intézmény hasnyálmirigy daganattal diagnosztizált betegeinek distressz, észlelt stressz, bizonyos rizikófaktorok (mint például dohányzás, problémás alkoholhasználat) és megterhelő életesemények közötti lehetséges összefüggéseit vizsgáltam Distressz hőmérő és problémalista, PLEQ-R és PSS-4 kérdőívekkel. Feltételezésem, miszerint magasabb distressz-szint több érzelmi probléma előfordulásával jár együtt, valóban együttjárást mutatott, tehát minél több olyan érzelmi problémáról számol be a beteg, mint depresszió, félelmek, idegesség, szomorúság, aggodalom vagy épp az érdeklődés elvesztése a szokásos tevékenységekben, annál inkább valószínű, hogy magasabb distressz szint jellemzi. Hipotéziseim, melyek szerint magasabb distressz szint magasabb észlelt distressz szinttel jár együtt; minél több rizikófaktor van jelen egy betegnél, annál magasabb a distressz/észlelt stressz szintje; több addiktív viselkedés (pl. alkoholfogyasztás, dohányzás) magasabb distressz szinttel jár együtt nem találtam összefüggést az általam vizsgált betegpopulációban. Ezen kívül az a feltevésem, miszerint a hasnyálmirigy daganatos betegek distressz szintje magasabb az átlag rákbeteg populáció szintjéhez szignifikáns eredményt mutat, épp ellenkező eredményt mutatott, tehát alacsonyabb volt az általam vizsgált betegek átlag distressz szintje. Az egyes kapcsolatokban megfigyelt eredmények hangsúlyozzák a distressz sztenderd mérésekkel történő mérések korlátait és az összefüggések bonyolultságát, mely jelezheti a meglévő eszközök fejlesztésére, innovatívabb módszerek kidolgozására való igényt, melyek jobban megragadják bizonyos speciális populációk pszichológiai kondícióinak sokrétű természetét. Az egészségügy fejlesztésével összefüggésben ez a tanulmány hangsúlyozza a korai felismerés és mentális egészségügyi szűréseknek a rutin klinikai értékelésekbe való integrálásának jelentőségét.