A Debreceni Egyetem Élelmiszertechnológiai Intézetében több olyan pályázati kutatás és termékfejlesztés is történik, amelyek során különböző növényekből származó anyagok húsipari felhasználhatóságát vizsgálják. Ezek egy része olyan növények termései és/vagy az ipar által már valamilyen módon feldolgozott egyéb részei, amelyeket korábban elődjeink már felhasználtak élelmiszereik előállításához. A másik részük olyan, amelyet eddig még nem használtak sem a hagyományos élelmiszer feldolgozásban, sem pedig a húsipari termékgyártásban. Ezek közé a növények közé sorolható a teljesség igénye nélkül például a hajdina, cirok, tritikálé és a vörös lencse is. Az Innovációs Központ húsüzemében olyan termékek kísérleti gyártásai zajlanak, amelyek során az előbb említett növényi származékok húsipari felhasználhatóságát vizsgálják. Nézik a technológiai alkalmasságukat és a termékek organoleptikus tulajdonságaikra kifejtett hatásukat. Dolgozatomban épp egy ilyen kutatás és termékfejlesztés kapcsán vizsgáltam a vörös lencse felhasználását a Csemege debreceniben. Azért éppen a Csemege debrecenit választottam, mert ez egy igen közkedvelt kolbászféle a magyarok körében. A Csemege debreceni megtalálható az élelmiszerforgalmazó egységek hűtőszekrényeiben, vagy a hentesüzletek hűtőpultjaiban. Azonban ezt a terméket elkészíthetjük akár otthon is. Családomban nem ismeretlen többek között a házi hurka

• és kolbászkészítés. Számunkra ezek finomabbak, mint amelyet a hentesnél vagy a boltban árusítanak, illetve azokat a saját ízlésünk szerint fűszerezzük, ízesítjük. Ennek kapcsán merült fel bennem és konzulenseimben, hogy a szakdolgozat témája az legyen, hogy kombináljuk a vörös lencsét, illetve a Csemege debrecenit. Így a dolgozatomban ismertetem a vörös lencse tulajdonságait, illetve bemutatom a Csemege debrecenit.