A modern társadalmak kulturális tapasztalatait erősen befolyásolja a tömegkommunikációs rendszerek fejlődése. Dolgozatomban megpróbálom felvázolni milyen médiumok hatanak a kiskorú gyermekekre, kutatásom főleg az óvodáskorú 5-6 éves gyermekek kulturálódási szokásait kívánja felmérni. Kutatási kérdéseimben vizsgálom azt, hogy mit értünk kulturális hanyatláson, azt, hogy milyen dimenziók révén mérhető ez és nem utolsó sorban azt is, hogy hogyan nyilvánul ez meg az óvodáskorúaknál. A társadalom műveltségének szintje és ezzel párhuzamosan szellemi színvonala csökken. A hanyatlás tüneteit, többek között, a nyelvhasználat leegyszerűsödésében, a “passzív–nem olvasó” életmódtípus arányának növekedésében, illetve a kulturálisan fogékony közönség csökkenésében figyelhetőek meg. Igyekeztem feltárni azokat a jelenségeket, amik szerintem leginkább befolyásolják a gyerekek, főleg a kisgyermekek kulturálódási folyamatait. Sajnos nem szolgálhatok konkrét tanácsokkal, arra nézve, hogy óvhatjuk meg gyermekeinket a rázúduló információ áradattól, egy biztos a szülő társasága, ellenőrzése, és a meg nem értett televízióban látott dolgokra adott válaszai nagyon fontosak és mérvadóak. Magát a problémát nem a televízió létében kell keresni, a probléma abban a percben jelentkezik ha gyermekünket magára hagyjuk a tévé világával, meg nem válaszolva felmerülő kérdéseit. Mindenkinek közös érdeke, hogy a felnövekvő generációknak a hagyományainkon és értékeinken túl megtanítsuk és átadjuk azt a tudásanyagot , amivel megtanulhatják befogadni és hasznosítani valamint helyükön kezelni a valóságot. Témavezető neve: Dr. Szekeres Melinda Szakdolgozat készítésének éve: 2010