A kötet a Kemény-recepció által megnyitott értelmezői ösvényeken indul el, olyan kérdésekre keresve a választ, mint például: a jelentésképzés mely sajátos területeit nyitja meg a történelmi regény poétikai alakzata Kemény írásművészetében, vagy hogy milyen alapon beszélhetünk egy regény tragikumáról, s mennyiben segíti a tragikus hatásmechanizmus kibontakozását a múlt esztétikai reprezentációja stb.? A kötet első fele műfajelméleti és kritikatörténeti kérdéseket jár körül: a 19. századi történelmi regény alakzatának leírására tesz kísérletet, majd a dráma és a regény ötvöződésnek mechanizmusát tárgyalja a Kemény-korabeli kritikák és a Kemény-regények tágabb-szűkebb összefüggésrendszerében. Az elméleti fejezeteket Kemény Zsigmond három legismertebb történelmi regényének (Özvegy és leánya; A rajongók; Zord idő) átfogó interpretációja követi.