Napjainkban a tumoros megbetegedéseket az elhalálozások egyik vezető okaként tartják számon, amely világszerte felmerülő probléma és akadályozza a várható élettartam növekedését. Nőgyógyászatilag az egész világon az általában epitheliális eredetű petefészekrák a leghalálosabb, amelyet évente több mint 200.000 nőnél diagnosztizálnak, általában már előrehaladott stádiumban. Emiatt szükség van olyan új molekuláris mechanizmusokra, amelyek elősegítik az új és hatékony terápiák kialakulását. A folyadék biopszia segítségével különböző tumor biomarkereket, például nukleinsavakat lehet kimutatni testfolyadékokban, így vérben is. Ez jelentős előnyt jelent a szöveti biopsziával szemben, mivel a vérminták könnyen hozzáférhetőek. Valamint betekintést nyújt a prognózisba, kezelésre adott válaszba és korai diagnózisba. A petefészekrákkal kapcsolatos legújabb tanulmányok szerint a hosszú nem-kódoló RNS-ek (lncRNS-ek) jelentős mértékben hozzájárulhatnak a sejtek rendellenességéhez és a tumorgenezishez. Az lncRNS-ek onkogenezisben betöltött szerepét funkcionális vizsgálatokban is bizonyították, amelyekben feltárták a molekulák aktív szerepét a génszabályozásban. A MALAT1 nevezetű lncRNS szintén elősegíti a sejtproliferációt, a regenerációt, az inváziót és a metasztázis kialakulását, befolyásolja a revaszkularizációt és gátolja az apoptózist. Ennek ellenére a MALAT1 hozzájárulása az epitheliális petefészekrákban többnyire még mindig ismeretlen, viszont jelentős terápiás célpont lehet ebben a daganattípusban. Emiatt kutatási célunk volt, hogy megmérjük és összehasonlítsuk az ovárium tumoros betegek vérében a MALAT1, lncRNS expresszióját a kontrollcsoportba tartozó egyénekkel. Illetve megvizsgáltuk, hogy mutat-e korrelációt a MALAT1 expressziójának változó mértéke a daganat jelenlétével, valamint a daganatszövetben detektálható génexpresszióval.