A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény preambuluma jogharmonizációs kötelezettségünknek megfelelően deklarálja a fogyasztók alapvető jogait, amelyek között megtalálható a fogyasztó megfelelő tájékoztatáshoz és oktatáshoz való joga. A fogyasztó, mint speciális jogalany számára azt a különleges védettségi helyzetet, amelyet a jogalkotó ki kívánt alakítani, nyomon követhetjük az alapjogok érvényesülése, az egyes szerződések megkötésének folyamata, a szerződésekből eredő jogok gyakorlása és a fogyasztói jog- és érdekérvényesítés sokszínűsége mentén is.

A tájékoztatáshoz való jognak az alapjogok szintjén való megjelenése is azt a célt szolgálja, hogy a felek között kialakult információs asszimetria kiegyenlítődjön. Ugyanis a fogyasztó csak korlátozott információkkal rendelkezik a termék vagy szolgáltatás vonatkozásában, azt a gyártó, illetve a forgalmazó ismeri. Az ily módon létrejött felek közötti egyensúlyhiány, az információ hiányának egyenlőtlenségéből fakad.

Dolgozatomban a fogyasztót megillető tájékoztatáshoz való jog, a vele szemben álló vállalkozást terhelő tájékoztatási kötelezettség megjelenési formáit kívánom bemutatni a fogyasztói szerződések kapcsán. Elsőként a fogyasztói szerződések helyét vizsgálom meg a szerződések rendszerében, majd a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szerződési alapelvei körében keresek ide kapcsolódó rendelkezéseket.

Munkám második felében, a teljesség igénye nélkül, a Ptk. Egyes Szerződések című Harmadik Részének fogyasztói szerződéseiből válogatok, majd részletesen mutatom be az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések, a távollévők között kötött szerződések, a fogyasztóknak nyújtott hitelszerződések és a timesharing szerződések megkötése során megjelenő tájékoztatási kötelezettség érvényesülését. Végül dolgozatom zárásaként rövid kitekintést teszek a vizsgálódásom kiindulópontját képező Fgy.tv.-ben deklarált tájékoztatásra vonatkozó szabályokra, mint az információ-nyújtási kötelezettség másik megnyilvánuló formájára.