Jelen szakdolgozat célja annak vizsgálata volt, hogy a vezető és a beosztottak közötti interakció minősége milyen hatással van a szervezeti fejlődésre, valamint hogy ebben a folyamatban milyen szerepet tölt be a coaching szemléletű vezetés. A vezetés napjainkban rendkívül összetett tevékenység, amely nem csupán a feladatok kiosztásáról és ellenőrzéséről szól, hanem a munkavállalók motiválásáról, fejlesztéséről és megtartásáról is. A kutatás alapfeltevése szerint a vezető személye, kommunikációja és vezetési stílusa meghatározó tényező a szervezet eredményessége és fejlődése szempontjából. A szakirodalmi áttekintés és az empirikus kutatás egyaránt alátámasztotta, hogy a vezető személyisége, önismerete és kapcsolódási módja alapvetően befolyásolja a munkahelyi légkört. Bár a vezetői készségek tanulhatók és fejleszthetők, a tudatos önfejlesztés és a nyitottság elengedhetetlen a hosszú távon eredményes vezetői működéshez. A coaching szemléletű vezetés ebben a folyamatban kiemelt szerepet kap, mivel nem irányító, hanem támogató, fejlesztő és együttműködésre épülő megközelítést alkalmaz. A kutatás eredményei egyértelműen igazolták, hogy a coaching szemlélet tudatos és megfelelő használata jelentős pozitív hatással van a munkavállalók motivációjára, elégedettségére és elkötelezettségére. Azok a vezetők, akik képesek bizalmi légkört kialakítani, figyelmet fordítanak a visszajelzésekre, valamint bevonják a munkatársakat a döntési folyamatokba, eredményesebb csapatmunkát és magasabb szintű szervezeti teljesítményt érnek el. A munkavállalók számára különösen fontos a vezető hitelessége, elérhetősége és az, hogy véleményük értékes és meghallgatásra talál. A vizsgálat rávilágított arra is, hogy a coaching szemlélet nem ösztönös vezetői attitűd, hanem olyan tudatos vezetési mód, amelynek fogalmát, tartalmát és hatásait a vezetőknek ismerniük és alkalmazniuk kell. A coaching szemléletű vezetés hozzájárul a munkavállalók fejlődéséhez, önállóságához és felelősségvállalásához, ezáltal közvetetten a szervezet versenyképességét és alkalmazkodóképességét is növeli. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a vezetői szerep sikeressége nem kizárólag szakmai kompetenciákon múlik, hanem a kapcsolatok minőségén és a vezetői hozzáálláson is. Összegzésként elmondható, hogy a vezető és beosztottak közötti interakció minősége, valamint a coaching szemlélet integrált alkalmazása alapvető feltétele a szervezeti fejlődésnek ahogyan a vizsgált Kft. esetén is. A kutatás megerősítette, hogy a coaching szemléletű vezetés nem csupán támogató eszköz, hanem hatékony vezetési stratégia, amely hozzájárul a motiváltabb, elégedettebb munkavállalókhoz és az eredményesebb működéshez. Ennek alapján a Kft. vezetői számára elengedhetetlen a coaching szemlélet tudatosabb alkalmazása a mindennapi vezetői gyakorlatban, amely hosszú távon mind az egyén, mind a szervezet számára fenntartható, eredményes fejlődést/jövőt biztosít.