Az autisták felsőoktatásba történő integrációja mind hazánkban, mind pedig nemzetközileg részét képezi a felsőfokú intézmények programjainak. Napainkban az autisták iránti attitűd pozitív irányba történő elmozdulásának lehetünk szemtanúi, hiszen az intézmények igyekeznek már nem a hiányosságokra, hanem inkább a kiemelkedő képességekre összpontosítani és az optimális kereteket megteremteni ezen speciális csoport számára. Ennek azonban megvannak a maga kihívásai. Mind Magyarországon, mind pedig nemzetközileg az autizmus a legkésőbb elismert fogyatékossági típus, ami egyik oka lehet annak, hogy mai napig számos kérdés övezi a rendellenességek ezen fiatal ágát. Mint ahogyan a diagnosztika és az ellátás területén is figyelembe kell venni a zavar megnyilvánulásának sokszínűségét, úgy az iskolai integrációjuk megvalósítása során is számolni kell esetleges akadályokkal. Ezt a tünetegyüttesként ismert pervazív fejlődési zavart főképp a szociális interakciók és a társas kommunikáció terén mutatkozó készségsérülés, illetve a rugalmatlan gondolkodásmód és viselkedésszervezés jellemzi. Az autizmus meghatározása a tudomány előrehaladásával, az autizmus iránti attitűd változásával és a kutatói munka eredményeképpen folyamatos átalakuláson ment keresztül, melyek következtében ma a köznevelésben a sajátos nevelési igényűek, a felsőoktatásban pedig a fogyatékkal élők kategóriájába soroljuk őket. Mindkét terminus implikálja a speciális szükségleteket, melyeket az érintettek számára biztosítani kell a hatékony iskolai részvétel érdekében. Ehhez azonban olyan támogató környezetre és szakemberek képzésére van szükség, ami ezt lehetővé teszi. Az autizmus egy spektrumként értelmezhető, melynek egyik végén az autizmusban értelmi és nyelvi sérülésben súlyosan érintett esetek, míg másik végén az enyhe, jó képességű, jó verbalitású csoport helyezkedik el. Nehéz meghatározni, hogy mely autistákból válhat önálló életvitelre képes, képességeit kamatoztatni tudó egyén, de tény, hogy a korai diagnosztika, a beszédfejlődés idejében történő megindulása, a szülői, kortársi és intézményi támogatás nagymértékben hozzájárulhatnak az autisták életminőségének javításához. Ezen tényezők mind befolyásolják az iskolai karrier alakulását, mely pedig természetesen hatást gyakorol a munka világába történő beilleszkedésre is. Az autista mint speciális csoport vizsgálata rendkívül összetett. A tünetegyüttes változatossága mellett számolnunk kell az esetleges képességbeli hiányosságokkal, a kiemelkedő szigetképességekkel és nem utolsósorban az életkorral is. A tünetek ugyanis a kor előrehaladtával változhatnak, ezért elengedhetetlen a folyamatos fejlesztés még felnőttkorban is. A dolgozat fókuszában azon autista fiatal felnőttek csoportja áll, akik a felsőoktatásban való részvétel potenciális jelöltjei, de látni fogjuk, hogy részvételük a felsőfokú intézményekben nem jelentős. Ennek hátterében számtalan tényező áll, aminek felderítése képezi a dolgozat egyik célját. Az esélyegyenlőség jegyében azonban törvény rendelkezik a felsőoktatásban való részvételüktől, elméletben tehát adott számukra a lehetőség. A törvényeken túl pedig intézményi szinten is számos program született mind hazánkban mind pedig nemzetközileg, melyek az autisták felsőoktatási integrációjának megvalósítását tűzték ki célul. Az integráció vagy szegregáció kérdése bár nagyon összetett, napjainkban már az intézmények nyitottsága figyelhető meg, és annak a felismerése, hogy ezen csoport is részét képezi a társadalomnak. A társadalmi szerepek betöltéséhez pedig nagyon fontos az oktatás, melyet az egyén szükségleteinek megfelelően a legoptimálisabb módon kell megszervezni. Felmerül a kérdés, hogy mit diktálnak az egyén és a társadalom érdekei.