Bevezetés: A szakubitril/valszartán (S/V) igazoltan javítja a bal kamrai funkciót és a klinikai kimenetelt csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenségben (HFrEF). Ugyanakkor kevés adat áll rendelkezésre a szívreszinkronizációs terápiára nem reagáló (CRT nonresponder, CRT-NR) betegek körében, akik prognózisa ismerten rosszabb. Vizsgálatunk célja a S/V hatásának felmérése volt CRT-NR betegekben, összehasonlítva ACEi/angiotenzin-receptor blokkoló (ACEi/ARB) kezelés mellett maradó CRT-NR betegekkel, valamint olyan HFrEF betegekkel, akiknél nem állt fenn CRT indikáció, de S/V terápiát kaptak. Anyag és módszer: A szívelégtelenség regiszterből 275 beteget azonosítottunk. Az I. csoportba 70 CRT-NR beteg került, akiknél ACEi/ARB helyett S/V kezelést indítottunk. A II. csoportba 70 CRT-NR beteg tartozott, akik ACEi/ARB terápián maradtak. A III. csoport 135 HFrEF betegből állt, CRT indikáció nélkül, S/V terápiával. CRT-NR definíciója: a bal kamrai ejekciós frakció (EF) <10%-os javulása 6 hónappal CRT implantáció után. A medián utánkövetési idő 22 hónap volt a klinikai végpontok, és 7,5±1,8 hónap az echokardiográfiás és biomarker elemzések esetén. Eredmények: A kompozit végpont (minden okból bekövetkezett halál, szívtranszplantáció [HTx], bal kamrai assziszt eszköz [LVAD] beültetés vagy szívelégtelenség miatti hospitalizáció) 27/70 betegben (38,6%) fordult elő az I. csoportban, 43/70-ben (61,4%) a II. csoportban és 60/135-ben (44,4%) a III. csoportban. Szignifikáns különbség mutatkozott az I. és II. csoport között (p=0,005), valamint a II. és III. csoport között (p=0,012), míg az S/V-vel kezelt I. és III. csoport kimenetele hasonló volt (p=0,465). Szívelégtelenség miatti hospitalizáció 19/70 esetben (27,1%) jelentkezett az I. csoportban, 38/70 esetben (54,3%) a II. csoportban és 36/135 esetben (26,7%) a III. csoportban. Az I. és II. (p=0,001), valamint a II. és III. csoport között (p=0,001) szignifikáns különbség mutatkozott, míg az I. és III. csoport hasonló eredményt mutatott (p=0,896). A halálozás+HTx+LVAD kombinált végpontban nem volt különbség a három csoport között. Az EF viszont szignifikánsan emelkedett az I. csoportban (25,2±5,7% → 29,4±6,7%; p<0,001) és a III. csoportban (26,6±6,4% → 29,9±6,7%; p<0,001), míg a II. csoportban nem változott. Az NT-proBNP szint szignifikánsan csökkent az I. csoportban (2059 pg/mL [1041–4503] → 1122 pg/mL [545–2541]; p<0,001) és a III. csoportban (2223 pg/mL [1233–4796] → 1123 pg/mL [500–2651]; p<0,001), míg a II. csoportban nem változott. Következtetés: A szakubitril/valszartán kezelés CRT-NR betegekben javította a bal kamrai funkciót és csökkentette a szívelégtelenség miatti hospitalizációt, de nem befolyásolta a mortalitást. Az echokardiográfiás és biomarker javulás mértéke hasonló volt a CRT nélküli HFrEF betegekben megfigyelt eredményekhez.

Introduction: Sacubitril/valsartan (S/V) improves left ventricular function and outcomes in patients with heart failure with reduced ejection fraction (HFrEF). However, data are scarce in cardiac resynchronization therapy nonresponders (CRT-NRs), a group with poor prognosis. The aim of this study was to assess the effects of S/V in CRT-NRs compared with CRT-NRs maintained on ACEi/ARB therapy, as well as with HFrEF patients without CRT who received S/V. Methods: From our HF registry, 275 patients were identified. Group I: 70 CRT-NRs treated with S/V instead of ACEi/ARB. Group II: 70 CRT-NRs remaining on ACEi/ARB. Group III: 135 HFrEF patients without CRT indication treated with S/V. CRT-NR was defined as <10% improvement in LVEF 6 months post-implantation. Median follow-up for clinical endpoints was 22 months; mean follow-up for echocardiographic and biomarker analyses was 7.5±1.8 months. Results: The composite endpoint (all-cause mortality, heart transplantation [HTx], LVAD implantation, or HF hospitalization [HFH]) occurred in 27/70 patients (38.6%) in Group I, 43/70 (61.4%) in Group II, and 60/135 (44.4%) in Group III. Differences were significant between Groups I and II (p=0.005) and Groups II and III (p=0.012), while outcomes in Groups I and III were similar (p=0.465). HFH alone occurred in 19/70 (27.1%) of Group I, 38/70 (54.3%) of Group II, and 36/135 (26.7%) of Group III, with significant differences between Groups I and II (p=0.001) and II and III (p=0.001), but not between Groups I and III (p=0.896). The combined endpoint of mortality+HTx+LVAD showed no differences among groups. Echocardiographic findings demonstrated that LVEF increased in Group I (25.2±5.7% → 29.4±6.7%; p<0.001) and Group III (26.6±6.4% → 29.9±6.7%; p<0.001), but not in Group II. LV end-systolic diameter decreased in Group I (56.6±9.0 mm → 54.3±8.7 mm; p=0.004) and Group III (55.9±9.9 mm → 54.3±11.2 mm; p=0.021), but not in Group II. NT-proBNP levels significantly decreased in Group I (2059 pg/mL [1041–4503] → 1122 pg/mL [545–2541]; p<0.001) and Group III (2223 pg/mL [1233–4796] → 1123 pg/mL [500–2651]; p<0.001), but not in Group II. Conclusion: In CRT-nonresponders, sacubitril/valsartan therapy improved LV function and reduced HF hospitalizations, though it did not affect mortality. Improvements in echocardiographic parameters and NT-proBNP levels were comparable to those observed in HFrEF patients without CRT.