Candida fajok epidemiológiája és antifungális szerek iránti érzékenysége Magyarországon

Abstract

Az invazív candidiasis jelentős mortalitással járó kórállapot, melynek kezelését a non albicans fajok térnyerése és az emelkedő rezisztencia nehezíti. A hatékony terápia alapja a helyi epidemiológiai viszonyok és az új hatóanyagok, mint a rezafungin ismerete. Dolgozatom célja 290 hazai klinikai Candida izolátumok epidemiológiai feltérképezése, valamint kilenc antifungális szerrel szembeni érzékenységük (MIC) meghatározása volt. Kiemelt fókuszba helyeztem az új generációs rezafungin hatékonyságának összevetését a hagyományos terápiás alternatívákkal. Hat magyarországi centrumból származó izolátumokat vizsgáltunk a nemzetközi CLSI M27 protokoll szerint. A tesztelt szerek a rezafungin, a kaszpofungin, a mikafungin, az anidulafungin, a flukonazol, a vorikonazol, a posakonazol, az isavukonazol valamint az amfotericin B voltak. Az adatelemzés saját fejlesztésű Python statisztikai szkripttel történt. A populációban a C. albicans (58,3%) dominált, melyet a C. glabrata (20,0%) és a C. parapsilosis (11,7%) követett. A minták döntő többsége (77,2%) invazív (véráram- és hasüregi) klinikai mintákból származott. Az új generációs rezafungin kimagasló in vitro aktivitást mutatott (MIC90: 0,06–0,25 mg/L a legtöbb faj esetében), ami egyenértékű, a csökkent érzékenységű non-albicans törzseknél pedig kedvezőbb volt a kaszpofunginhoz képest. A C. krusei izolátumok – az intrinsic tulajdonságuknak megfelelően – flukonazol rezisztensnek bizonyultak, a vizsgált C. glabrata törzsek pedig 100%-ban dózisfüggő érzékenységet (SDD) mutattak. Az amfotericin B esetében egyetlen rezisztens törzset sem azonosítottunk. Míg a kaszpofunginnál és mikafunginnál esetenként előfordult érzékenység-csökkenés, az anidulafungin és a rezafungin a vizsgált hazai állományban megőrizte szinte teljeskörű hatékonyságát.