Dolgozatom témája Nemes Nagy Ágnes költészetének biopoétikai elemzése. Ezt részben az indokolja, hogy az utóbbi években egyértelműen érezhető Nemes Nagy Ágnes életművének hatástörténeti felemelkedése a kortárs irodalomban. Választásom másik oka, hogy költészete természeti képekben gazdag, így számos lehetőséget ad a biopoétikai megközelítésből történő vizsgálatra. Írásom egy részében, az elméleti meghatározásán túl, már meglévő biopoétikai olvasatokkal kívánom alátámasztani az életmű relevanciáját a témában. Dolgozatom fő tartalmi egységében a Virág, A szomj és A női táj című versek biopoétikai olvasatára teszek kísérletet. Elemzésemet a következő kérdések mentén végeztem: 1. Van-e relevanciája újravizsgálni a Nemes Nagy Ágnes költészetének tárgyias jellegét biopoétika megközelítéséből? 2. A versekben megjelenő nővényi létformák meghaladják-e a szimbolikus, metaforikus szintet, és ha igen, milyen érzéki tapasztalat, tudás szerezhető ezeken keresztül? 3. Milyen kapcsolatot jelenítenek meg a növényi létezők a versek tereiben a versszubjektummal, ez hogyan hozható összefüggésbe a biopolitika keretein belül tárgyalt biosz és zoé életfogalmakkal? 4. Megragadhatók-e az ökofeminizmus kérdései és nézetei a Nemes Nagy-életműben?