A daganatos betegségben szenvedők életminősége más súlyos, krónikus megbetegedésekkel összevetve kevés kivételtől eltekintve, alacsonyabb. Pedig a kórral való sikeres megküzdéshez a betegséghez való alkalmazkodáson túl, az élettel való elégedettség is hozzájárul. Vizsgálatunk célja az volt, hogy hazai mintán, az onkológiai betegek körében az alexitímia szempontjából összehasonlítsunk néhány pszichológiai tényezőt. A páciensek körében megvizsgáltuk a betegségteher mértékét, a megküzdési módokat, az észlelt társas támogatottságot és a depresszió előfordulási gyakoriságát, súlyosságát is. Mintánkban 115 különböző típusú daganatos beteget kérdeztünk meg, a résztvevőket a Torontói Alexitímia Skála alapján három alcsoportba soroltuk be: nem alexitímiás alcsoport (N= 49), a határeseti alcsoport (N=38) és alexitímiás alcsoport (N=28). A szociodemográfiai adatok felvétele mellett az életmódra és jelen betegségre vonatkozó kérdéseket is föltettünk, ezen kívül a Torontói Alexitímia Skála, A Betegségteher Index, A Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás Kérdőív és a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata került alkalmazásra. Eredményeink szerint az alexitímiás páciensek jelentősen nagyobb betegségteherről számolnak be a nem alexitímiás csoport tagjaihoz viszonyítva. Az alexitímia és betegségteher mértéke között nem túl erős, de biztos pozitív kapcsolatot állapítottunk meg. A megküzdési módok tekintetében az alexitímiás betegekre a passzív megküzdési stratégiák (pl.: rumináció, nyugtatók szedése) jellemzők, valamint a feszültségredukciós módszereket (pl.: evés, ivás, dohányzás) részesítik előnyben. A kognitív átstrukturálás módszerét a nem alexitímiás betegek számottevően gyakrabban alkalmazzák, mint az alexitímiás onkológiai betegek. A problémaelemzés a határeseti alcsoport tagjaira jellemző leginkább. Az észlelt társas támogatottság tekintetében a korábbi vizsgálatoktól eltérően nem találtunk jelentős különbségeket az alexitímia szerinti besorolás alapján a vizsgált csoportok között. Vélhetően a daganatos betegséggel élőkre is jellemző elégedettségi paradoxon, mely segíti a krónikus betegséghez való alkalmazkodást. Mintánkban a határeseti és az alexitímiás alcsoportok valamennyi tagja (100%), enyhe, középsúlyos vagy súlyos depressziós tünetekkel küzd. Továbbá eredményeink azt mutatták, hogy az alexitímia és a depresszió mértéke és súlyossága között pozitív irányú kapcsolat van. Vagyis az alexitímia, mint személyiségvonás egy olyan, krónikus állapot esetén, mint az onkológiai megbetegedések súlyosabb depressziós állapottal jár együtt. Kutatásunk, arra hívja fel a figyelmet, hogy az alexitímia mint affektív-kognitív érzelemszabályozási zavar számos pszichológiai tényezőn keresztül kedvezőtlenül befolyásolja a betegségtörténést. A megnövekedett betegségteher és/vagy a súlyosabb depresszió révén az életminőség romlásához járulhat hozzá, a kevésbé adaptív megküzdési stratégiák használatával pedig megnehezíti a betegséghez való adaptációt, alkalmazkodást, a pozitív kimenetet. Ezért számos további vizsgálatra van szükség e témában, melyek segítik az olyan pszichoonkológiai felmérések és intervenciók kidolgozását (pl.: alexitímia kérdőív, új megküzdés stratégiák elsajátítása), melyek révén az alexitímia negatív hatásai kompenzálhatók, csökkenthetők.